VideóA PécsTV műsora. Keresés a honlapon: |
Az ember idővel már nem tudja, hogy mi az, ami megtörtént, és mi az, amit kitalált – Rakovszky Zsuzsa interjú (Rácz Attila)
„Egy kisvárosi környezetben, és Sopron még ma is ilyen, egyrészt jobban be vannak ágyazódva az emberek, másrészt többféle embert lehet ismerni, főleg ha egy helyben lakik a család” – mondja Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas költő, író, műfordító, akivel Torna utcai lakásáról, díszpolgári címéről, a próza és a történelem felé fordulásról, valamint soproni kötődésű szövegeiről beszélgettünk. Ez a több mint százéves Torna utcai ház, ahol most ülünk, nemcsak gyerekkorának, hanem egész életének meghatározó helyszíne. Mi húzta vissza, amikor 2003-ban Sopronba költözött a fiával? Részben praktikus oka is volt a visszatérésünknek. Sokáig Budaörsön laktunk, a fiam az ottani Waldorfban végezte az alsó tagozatot, de hamar kiderült róla, hogy nem kimondottan az a képzőművész hajlamú diák, aki egy ilyen iskolában jól érzi magát; azóta egyébként fizikus lett. Úgy gondolkodtam, hogy már ne kelljen neki még egyszer váltani az általános iskola után, hanem jó lenne egy nyolcosztályos gimnázium, de ilyen nem nagyon volt a közelben. Ez a soproni lakás viszont megmaradt nekünk, és bár az egyik szobát kiadtuk, a nevelőapám halála után is sűrűn jártunk haza. Úgy voltam hát vele, hogy próbáljuk meg; aztán jöttünk és maradtunk. A fiam persze később ment erre-arra: négy évig az amerikai Stanford Egyetemen volt posztdoktori ösztöndíjjal, előtte pedig Münchenben és Drezdában csinálta meg a doktorit.
Megjelent: 2025-06-10 14:00:00
|
