VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Walesi napló (Ady Edina)
olyan kevés helyen voltam otthon életemben. mióta a gyerekeim megszülettek, egyszerűbb. az egyik felem mindig otthon van ott, ahol ők. a másik most is épp olyan nyughatatlan, kóbor, mint a születésük előtt. keres valamit. még akkor is, amikor alszom, amikor ismeretlen tájakon utazom, ismeretlen embereket látok, akiket később megismerek. elrendezni magad körül a világot, mondta nekem egy számomra fontos ember. megragadnak ezek a rám aggatott címkék. sokáig hurcolom őket. szétbontom. összerakom. elemzem. nem tudok másképp működni, hiszen a világ, amiben felnőttem, csak úgy volt élhető, ha mindent a megfelelő fiókba helyezek. súlyozni, fix pályára állítani őket, ahogyan a Nap körül keringenek a bolygók. rendszer. biztonság. aztán jön egy üstökös, ami mindent letérít. munka. válás. utazás. az anyaság kihívásai. írás. ki vagyok én. meg tudom-e csinálni. triviális, mondta egy ismerősöm, és ez is megragadt. miközben vártam az okmányirodában a kész útlevélre, ez a szó kattogott bennem. nevetnem kellett. valóban. van ebben valami nagyon triviális. ilyen idősen újra megtanulni élni, önmagadért, miközben már rég elfelejtetted, ki voltál, és fogalmad sincs, ki vagy. elölről kellene kezdenem ezt a naplót, írni valami költőit. olyat, hogy a repülőúton összeért bennem a föld és az ég. de a repülőút nagyon egyszerű volt. egész úton az ablakon bámultam kifelé, miközben mellettem két lány a kutyák akupunktúrás kezeléséről beszélt. a légiutaskísérő, mivel a vészkijárat mellett ültem, kikapott mindent a kezemből felszállásnál, esélyem sem volt kimenteni a telefont és a fülhallgatót, a srégen előttem ülő férfi római arcélét, a felhőket és a lent változó domborzatot figyeltem. a tengerben pöttynyi hajók és apró, játéknak tűnő szélerőművek. majd birkák a szárazföldön. a lányok néha gyanakodva néztek, de nem érdekelt. a leszállásnál fájt a tarkóm. emlékeimben ezen a ponton már kifehéredett ujjakkal markoltam a karfát. a kaméleon átveszi a környezete színét. az ember, ha rázárul a világ, átveszi azok érzelmeit, akik mellette élnek és kijárnak a buborékból. Tovább az irodalmiszemle.sk cikkére >>>
Megjelent: 2025-05-17 14:00:00
|
