Keresés a honlapon:

Róluk szól – Finy Petrával ’68-as és mai fiatalokról (Krausz Viktória)

Finy Petra Fotó:  Huszár Dávid (Forrás:  Népszava)

Édesapja gimnáziumi visszaemlékezései indították el benne az ötletet, hogy a sorsdöntő ’68-as eseményekről, az akkori fiatalok életéről írjon. Ultramarin című regényének számos vicces vagy éppen megható történése származik családi legendáriumokból. A konkrét történelmi cselekményeket, morális kérdéseket is taglaló kötet egy szerelem és egy barátság története is, de fejlődésregényként és egy meghatározó korszak lenyomataként is olvasható. A szerzővel, Finy Petrával beszélgettünk.

Az 1968-ban érettségi előtt álló fiatalokról az édesapjától tud sokat, a maiakról pedig az egyik lányától. Milyen különbségeket és hasonlóságokat lát a mostani és az akkori 17-18 évesek között?

Az alapattitűd nem változott: akkor és most is a fiatalok feladata, hogy a saját identitásukat, önmagukat megtalálják, megkonstruálják, addig feszegessék a határokat a szüleiknél, amíg ez lehetséges. A szülői reakció nagyban különbözik: támogatják-e ebben őket, vagy sem. A családi örökség is eltérő, de leginkább a politikai, gazdasági és kulturális környezet. Látszólag most óriási szabadságban és a lehetőségek világában élünk. A ’68-asok szegényebb helyzetből indultak, de apámmal és több évfolyamtársával is beszélgetve azt érzem, hogy lelki értelemben gazdagabb világban éltek, több volt a lehetőségük, dacára annak, hogy az egy konformistább világ volt, ami próbálta ledarálni az embereket. Hiába van ma rengeteg lehetőség, nem igazán élnek velük. A szeretethiány és a megfelelési kényszer miatt sokkal inkább megalkuvóbbak, mint az apám korosztálya volt ilyen idősen. Az a lázadás, az állandó kérdésfelvetés, hogy elgondolkodnak a körülöttük lévő dolgokon, most kevésbé érezhető.

Tovább a nepszava.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-03-04 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.