Keresés a honlapon:

Banalitásformulák – Géczi János Feltakarás című kiállításáról (Tillmann Ármin)

 
Géczi János: Róma 3╱ 18×24 cm ╱ dekollázs, papír, vászon ╱ fotó a művész jóvoltából
(ujmuveszet.hu)

 

„A tenger végtelenben tartott óriásplakát
melynek felületén a derűs hullámzást sziklák
hajók élveteg fürdőzők roncsolják szét Fentről
Isten arca lentről a mélység szomjas magánya
veri tükrét a vízre Hajnalban G. a költő
lopakodik a partra hogy a foszló látványt le
tépje és a maga művészetébe mentse át.” 
(Zalán Tibor: Murteri dekollázsok)

 

Dekollázs, avagy létrehozás kivonás által

Kiragasztás, enyvezés, rásimítás, lelapítás, sarokra húzás, száradni hagyás; lehúzás, letépés, lehántolás, leszaggatás; összefércelés, összeragasztás, egymásra rétegzés, felszínképzés; lekaparás, kiragadás, rétegfejtés, kivájás, megnyitás, feltárás, feltakarás. Miként tekintsünk ezekre az iromba, sokszorosan rétegzett, roncsolt vagy véletlenszerűen megrongálódott pépes-ragacsos kompozíciókra? Felületsebzések? Tájképek csata után? Vagy az érzékiséget a rendezetlenséggel kiváltó, absztrakt látásmezők? A kor, képekben megragadva, aligha érzékeltethető pregnánsabban, mint a dekollázs művészeti technikájával, amelyet az elvétel mozzanata, a negativitás hív életre. A dekollázs – a kollázs ellentéteként – egy már meglévő kép összetépésével, felszakításával vagy az eltávolítás egyéb módjaival hozza létre önmagát. A dekollázs önnön képanyagának bomlásfolyamatai során keletkezik – dekompozíció.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-02-19 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.