Keresés a honlapon:

Bak Imre / Kurtág György – Egy dialógus síkjai (Fehér Dávid)

Bak Imre: Hommage à Kurtág György, 1996, akril, vászon, 200 x 300 cm
(Kép forrása: artmagazin.hu)

Bak Imre festményei az életmű egészének tükrében, egy építkező gondolkozás fázisaiként értelmezhetők. Az 1960-as évek végén Bak Imre műveinek középpontjában a színsíkok által teremtett-teremtődő illuzórikus-imaginárius tér és a formázott képsík tere közötti kölcsönhatások játéka állt. Később, az 1970-es években az absztrakt formákból előhívódó jelentéssíkok, asszociációk, analógiák és kulturális metaforák anyagtalan, eszmei tere vált egyre hangsúlyosabbá. Az 1980-as évektől ez a tér idézetek, referenciák, kulturális toposzok többszólamú közegévé vált. Ebben az időszakban Bak Imre olyan képi nyelvet alakított ki, amely egyszerre volt posztkonceptuális és posztmodern. A művészet- és kultúrtörténet megannyi rétegére támaszkodva sajátos motívumrendszert hozott létre, amely a monumentális színsíkok és a bennük/előttük „lebegő” motívumok, a geometrikus és organikus formák, a látható és a láthatatlan, az anyagszerű és az anyagtalan minőségek harmóniájára épül. Bak Imrét az a folyamat foglalkoztatta, amelyben a festékpigmentek színné, a színmezők pedig fénnyé és térré szerveződnek, szinte kézzelfoghatóvá téve az anyagi és az anyagtalan, az immanencia és a transzcendencia kettőségét, a fizikai és a metafizikai terek kapcsolatának talányát.

Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-12-09 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.