Keresés a honlapon:

Több szálon – Textilművek a Kádár-korból – Megnyitóbeszéd (Balázs Kata)

Szelecsényi Júlia gobelinszövő otthonában dolgozik, 1971, Fortepan / Gábor Viktor

Él egy történet a textiles kollektív emlékezetben, amely Solti Gizella feldúltságát őrzi egy gyűlésén – ha jól emlékszem – a Szövetség Textiles Szakosztályának, amikor támadva érezte választott hivatását, a gobelint. Mélyen felháborodva védte a szövést, a hagyományos textilművészet ezen elképesztő dedikációt, önfeláldozást és alázatot igénylő technikáját, amelyhez az aszkétizmus példáját mesterétől, Ferenczy Noémitől látta, akinek egyébként ő őrizte a szövőszékét, aktívan használva azt a Falk Miksa utcai puritán lakásban. A feltételezett „támadás” a kísérleti textil, tértextil, vagy éppen velemi textil névvariációkban létező új textil irányából jött. Abból az irányból, amely szeret Soltira mint a hagyományos technikától el nem szakadó, de azt belülről megújító alkotóra hivatkozni, aki történetesen a nyolcvanas évek elején három ízben is dolgozott a kísérleti textil fellegvárának tartott velemi textilművészeti műhelyben, és nagyon szoros baráti és szakmai kapcsolatot ápolt „radikális” textiles kollégáival. Péreli Zsuzsa és Solti kőszegi kiállításának katalógusában hangzik el a konklúzió, Fitz Péter tollából: „A gobelin korszerűsége körül folyó, időszakonként meg-megújuló vita újra csak ahhoz a közhelyszerű alapigazsághoz jutott el, hogy elsősorban jó műalkotásokra van szükség. A jó műalkotás pedig a művész intencióján, ideáján, technikai és mesterségbeli tudásán, művészi formáló- és kifejezőkészségén múlik elsősorban. Nem feltétlenül a technika határozza meg, hogy a megszülető tárgy jó műalkotás-e vagy sem, és ebben nem a technika olykor kötött, tradicionális gyakorlata a perdöntő elem.” 

Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-12-05 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.