Keresés a honlapon:

Ha a Szegény párák filmváltozata egy szelet süti, akkor a regény a teljes torta (Klág Dávid)

Kép forrása: telex.hu

Rossz sorrendben csináltam, de most már késő ezt korrigálni: a Szegény párákból először Jórgosz Lánthimosz többszörös Oscar-díjas filmjét láttam (bár akkor még egyet sem kapott), és végig úgy élt a fejemben, mint egy vattacukorszerű képi világgal létrehozott, felfokozott színészi játékkal operáló, összességében elég felületes felnövéstörténet egy női Frankenstein-szörnyeteggel, akinek nemcsak a létet kellett úgy általában megtanulnia, hanem a 19. századi létet is (ami gyanúsan hasonlított a 21. század eleji léthez).

Miután viszont volt szerencsém a skót Alasdair Gray (1934–2019) regényéhez, ami az Álomgyár Kiadó jóvoltából végre magyar fordításban is megjelent, teljes bizonyossággal tudom állítani, hogy azért tűnt a filmváltozat annyira felületesnek, mert éppenséggel az volt. Lánthimosz mintha lefölözte volna Gray eredeti, 1992-es regényének dús, zsírral teli habját, szétcsapkodta volna a félelmet nem ismerő Emma Stone testén, és megelégedett volna azzal a mérhetetlen tapicskolással. Miközben Gray prózája pont ennek az ellentéte: egy észbontóan izgalmas, témájában mélyre menő, részletgazdag és személyes elhivatottságtól zengő történet, ami kevesebb mint négyszáz oldalba bele tudja sűríteni komplett civilizációk és birodalmak nyűgjét.

Tovább a telex.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-08-16 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.