Keresés a honlapon:

Háy János legyőzné az apátiát: nem az országban, az egyénben (Valuska László)

(Forrás: konyvesmagazin.hu)

Kik vagyunk mi? Mit szeretnénk a saját életünktől? Vannak céljaink, vízióink? Akarjuk érteni a másikat? Ezek egyszerre személyes és közéleti kérdések, sőt egyszerre területe Háy János Boldog boldogtalan című új regényének, valamint az elmúlt félév turbulens közéleti vitáinak. Mivel egyszerre olvastam a könyvet és követtem a körülöttem folyó eseményeket, ezek egymásra íródtak, és egy közös pontja biztosan van a kettőnek: mindig próbálunk egy jobb életet elképzelni, és ehhez le kell győznünk az iszonyatos kiábrándultságunkat, apátiánkat. Háy Jánosé a hét könyve.

A másik közös pontot, vagyis azt, ahogy a körülöttünk lévő világot olvassuk, Háy János irodalmi kontextusba helyezi: „Hogy a hetvenes évek végének új magyar prózája, amely próza a nyelv centrumba emelésével, ezzel párhuzamosan az érzelmek felszámolásával, vagy legalábbis fel nem vállalásával, az érzelmi azonosulás elutasításával, azzal, hogy a nyelv által mindent ironikus akutsztikába emelt, próbált a világ közelébe férkőzni, ezért is tetszett annyira a kritikának. (...) mert az irónia épp a határvédelemben érdekelt, abban, hogy megakadályozza a világgal való azonosság megélését, holott, gondolt magára az elbeszélő, csak a határsértéseknek van értelme (...)”

Tovább a konyvesmagazin.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-06-13 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.