Keresés a honlapon:

Elolvassuk-e 37-szer ugyanazt? – Kritika Harag Anita Valakire mindig gondolni kell című könyvéről (Bence Erika)

Harag Anita „Valakire mindig gondolni kell” című könyvének borítója – a borítót Visnyai Zoltán tervezte Kép forrása

A kortárs magyar irodalom „másodikkötet-szindrómájá”-nak nevezhetnénk azt a jelenséget, hogy a jól sikerült, sokszor elismerésben is részesült első kötet után a szerzők – a kiadói elvárásokhoz igazodva és a sikerfolytonosság fenntartása érdekében – rövid időn belül előállnak a következő kézirattal.

Bizonyára van rá pozitív példa is, de a mindenáron való második megjelenésnek – főleg a prózai műfajok terén – többnyire felemás az eredménye. Leginkább akkor van ez így, ha a második kötet műfajváltást is jelent: például a jól kidolgozott és feltehetően hosszas „érlelődés” után napvilágot látott regényt novelláskötet követi, vagy fordítva, a rövid műfajok terén kiváló elsőkötetes szerző regényt ír. De műfajváltás nélkül is megtörtént a debütáló íróval, hogy az első, jelentős sikert hozó után a második regény elképesztően gyenge lett, mi több, a sokkötetes szerzővel is, hogy a tizen-egynéhány kiadást megért sikerkönyv után turbógyorsan megjelentetett következő még csak az árnyékába sem léphetett amannak. A könyvpiaci jelenlét kényszere miatt – a lapok tárcarovataiban közölt írásokból – összeállított kéziratokból sem mindig lesz színvonalas kötet, még ha szerzője a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotójának számít is.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-05-22 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.