Keresés a honlapon:

Egymásba mosódó emlékképek (Kiss Tibor Noé)

Rédling Hanna: Fan

Kiss Tibor Noé megnyitóbeszéde Rédling Hanna és Kontha Dóra pécsi fotókiállításáról.

„Legfeljebb harminc kiló, a kulcscsontján megfeszült a ráncos bőr, a lapockái apró, csökevényes szárnyak. A pálcikalábai kilógtak a takaró alól, a szeme szürke, vizenyős. Az utolsó képem róla. Ötödször vagyok ebben a kórteremben. Az ágy üres, de látom a lepedő gyűrődéseit, a test körvonalait. Csak suttogni tudott, a padláson két csirke, a spájzban találsz minyont, valami bacilus van a levegőben, valami nagyon kevés a szervezetemben. Néztük egymást, ő beszélt. Úgy beszélt hozzám, mintha a lánya lennék, aztán a férjét kereste, szidott. Forgasd el a tévét, hogy jobban lássam, de itt nem volt tévé, csak gurulós szekrények és infúziós állványok. Az ablakrácson túl kémények halvány füstje, a párkányon galambok. A galambokról azt hitte, a rokonai, akik el akarják venni tőle a pénzét. Közben rázkódott, a fogai összekoccantak a szájában. Reszkető csontváz, egy csomag szétszóródott francia drazsé. Nem engedem be őket, nem engedek be senkit, kincsem. Kincsem. Ugyanazzal a hangsúllyal ejtette ki a szót, mint húsz évvel ezelőtt. Öntudatlanul ült az ágyon, párnákkal felpolcolva, egy másik világban, mégis felismert. Vigyázz magadra, kincsem.”

*

Két fiatal, nemzetközileg is elismert fotográfus képei előtt állunk. Rédling Hanna munkái nem voltak ismeretlenek számomra, a The Queen Herselfcímű, 2018-ban készített sorozatának bájos radikalizmusával könnyen tudtam azonosulni. Tetszett a giccsel való könnyed és magabiztos játszadozása, hogy a púder és a tupír is arra volt eszköz számára, hogy felerősítse velük az anyag társadalomkritikai jellegét. Kontha Dóra fotóival a kiállítás apropóján találkoztam először: a tájképeit nézve szó szerint elállt a lélegzetem. A kopár hegy, a fodrozódó vízfelszín, a gomolygó köd kivételes egyszerűséggel, minimalizmussal mutatja meg a természet fenségességét. Az itt kiállított anyagukon érződik a saját, korábbi munkáikkal való folytonosság: Rédling Hanna sorozata ezúttal is cukormázzal csalogat, de minden képen érezhető, hogy a játéknak tétje van, Kontha Dóra munkáit pedig belengi valamiféle éteri tisztaság, legyen szó szürkeárnyalatos természetfotóról vagy az itt kiállított sorozat roncsolt, színezett, beszkennelt, felnagyított polaroidjairól.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-11-29 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.