Keresés a honlapon:

Odaföntről egy szálat – beszélgetés Bánsági Ildikóval (Canjavec Judit)

Bánsági Ildikó (fotó/forrás: Rózsa Erika / Nemzeti Színház)

Mint mondja, egyszer el kell érnie a plafont. És olykor azt hiszi, hogy majd most… Monodrámákról indult a társalgásunk Bánsági Ildikóval, hiszen ő a Városmajori Szabadtéri Színpad Szemle Plusz elnevezésű seregszemléjén a monodrámákat értékelő zsűri egyik tagja. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésszel, a Halhatatlanok Társulatának örökös és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjával még bátorságról és kishitűségről, valamint elmúlásról és öröklétről is beszélgettünk.

Még nem játszottál monodrámában. De a versmondás kapcsán nyilatkoztad, hogy ott nagyon önazonosnak kell lenni, mert kizökkentheti az előadót, ha szavalásnál kinéz a közönségre. Úgy éreztem, ezt kapcsolhatjuk a monodrámákhoz is.

Én is pont arra gondoltam, hogy erről fogok beszélni, mert ezek a dolgok valóban összefüggenek. Színdarabnál is megtörténik, hogy kiszólok a nézőnek, ám van közöttünk egy láthatatlan fal, mert benne vagyunk egy szituációban. De ha ránézek a közönségre, és azt mondom, hogy Petőfi Sándor Anyám tyúkja, az eltünteti a falat, és kedvem támad még azt is hozzátenni, hogy jó estét kívánok!

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-08-22 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.