Keresés a honlapon:

Hivatásos kukkoló – Szabó Mátyás: Látom, amit látsz (Siklódi Lehel)

Milyen lenne, ha egy másik ember szemével láthatnánk a világot? És ha ebbe az emberbe időközben még bele is szeretnénk? Ja, és mindezt úgy, hogy közben elveszett gyerekekre kell rácsatlakoznunk, ezáltal megtalálva és megmentve őket. Szabó Mátyás első nagyjátékfilmje kisköltségvetésű sci-fiként indul, később viszont szerzőibb köntöst felvéve a racionalitást oly sokszor nélkülöző emberi kapcsolataink vizsgálatába kezd.

Sötét, titokzatos szoba, furcsa, zöld fények, ciklikusan ismétlődő, beazonosíthatatlan hangok, egy huszonéves arcának részletei – és egy szokatlan, múlt századi alkatrészekből összetákolt masina. A Látom, amit látsz valóban úgy indul, mint egy kelet-európai tudományos-fantasztikus kísérlet, a fantasztikumhoz tartozó motívumok pedig végig velünk is maradnak, de a műfaji szárnypróbálgatás mellett a rendezőt inkább az olyan, költői dialektusban megfogalmazott dilemmák mozgatják, mint a férf-nő-dinamika, a traumafeldolgozás vagy az emlékezés szükségessége. A szerzői ecsetvonások műfaji mintázatokkal való keveredése jól áll a filmnek, és a végeredmény bár messze nem tökéletes, ehhez hasonló szerelemábrázolást mozivásznon még nem nagyon láthattunk, magyar alkotótól legalábbis biztosan nem.

Tovább a filmtett.ro cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-07-05 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.