Keresés a honlapon:

Baj, hogy nem olvassuk más nemzetek verseit? (Urfi Péter)

 
Könyvesbolt Óbudán 1983-ban, előtte Halász Ilona és Horváth Attila manökenek.
Fotó: Erős Péter / FORTEPAN

Már a feltett kérdés is torzít: hiszen a saját nyelvünkön született kortárs költőket is alig olvassuk. De idézzük fel mégis korábbi cikkünket a témában! Urfi Péter írása 2012-ből.

„Visszatekintve jól látható, hogy a Nyugat első nemzedékétől kezdve a fordításon keresztül is erősen modernizálódott nemcsak a fordító költők munkássága, hanem az egész magyar költészet” – állítja Schein Gábor költő, irodalomtörténész, és ezzel nehéz lenne vitatkozni. Amikor a sokat magasztalt honi líráról gondolkozunk egyetemtől általános iskoláig, folyamatosan azok a bizonyos „megtermékenyítő hatások” kerülnek elő. Sokat emlegetjük Shakespeare felszabadító erejét a magyar romantikában; minden iskolás megtanulja, hogy Ady – némi segítséggel – franciául bogarászta Verlaine verseit, majd gyorsan megújította a magyar költészetet; hallottuk hírét, mekkora esemény volt a magyar Baudelaire megjelenése; de az igazi sznobok arról is tudnának mesélni, mi mindent köszönhet Tandori Dezső e. e. cummings, Rilke – és még nagyjából 28 további külföldi kolléga – munkáinak. A vég nélkül sorjáztatható példák nemcsak azt mutatják, hogy fordítás és fejlődés legtöbbször kéz a kézben járnak, de bizonyítják irodalmunk hagyományos igényét a külső hatásokra, illetve fontos költőink igyekezetét a nemzetközi tájékozódásra.

Tovább a magyarnarancs.hu cikkére >>>

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-06-27 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.