Keresés a honlapon:

Meghalt a király – Búcsú az Utódlástól / Succession (Pernecker Dávid)

 

Véget ért az Utódlás. Ott és úgy, ahol és ahogy véget kellett érnie. A finálét ki kell ugyan heverni, de mégsem az utolsó rész volt az, amelyre örökre emlékezni fogunk.

Egy családportré dallama

Igen, vége. Utoljára csendült fel a főcímzene, amelyet oly sokszor nevezett már mindenki zseniálisnak. Persze, az. De nem csupán azért, mert cefetül jó, avagy fülbemászó, hanem azért, mert Nicholas Britell másfél perces remekművében minden ott van, ami az Utódlás. A súlyos sötétséggel megszólaló félrehangolt koncertzongora tiszteletet parancsoló témája körül klimpírozgatva akkordozó kisebb zongorák hangja bizarr, illékony harmóniával tölti be a teret, a torzítva felsíró vonósok húrjait húsbavágó tragédia remegteti, a borús melódiák böszme drámaiságával viszont merészen szembe megy egy irdatlanul cool hiphop-ütem, némi finom elektronika és egy jól bújtatott száncsengő játékos csilingelése. Kevély, öreges, mogorva, patinás hangulatképek és vagánykodó, fiatalos, cirkuszi-bulis témák fonódnak itt tökéletesen komponált egységbe. Mintha a Roy-család akusztikus portréját hallanánk.

Tovább a filmtett.ro cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-06-05 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.