Keresés a honlapon:

Good as Heller – Joseph Heller 100 (László Ferenc)

Pontosan ma száz éve született A 22-es csapdája írója, Joseph Heller. De milyen íróként emlékszünk ma rá? László Ferenc írása.

Noha egy vagy két Nobel-díjat szívesen megkaparintott volna a művei révén, Joseph Heller számára az irodalom nem szent ügy, hanem jó, ámbár nehéz mulatság volt.

A sikerorientált, fejlett önismeretű és még fejlettebb humorérzékű realista, akit olykor abszurdnak, máskor meg szürrealistának véltek. Pedig csak tisztán hallotta Amerika huszadik századi dalát.

A jó első mondat létfontosságú. Az olyan, mint például ez: „A gyerek, azt mondják, jászolban született, de őszintén szólva nekem vannak kételyeim.” És persze a cím is legyen ütős, a figyelmet meg a képzeletet megragadó, mondjuk efféle: Isten neje. Vagy valami ilyen: Feleségem szexuális életrajza. Joseph Heller (1923-1999) mindenkor tisztában volt ezek fontosságával, amit éppenséggel nem cáfol az a tény, hogy az idézett címekhez és első mondathoz egyáltalán nem tartozik megírt mű. Legutolsó, immár posztumusz megjelentetett regényében, az Öregkori arcképben (Portrait of an Artist, as an Old Man, 2000) játszadozik el az említett lehetőségekkel, miközben alakmása, az idős író, Eugene Pota megveszekedetten próbál még egy utolsó, sikerével – ki tudja – talán végre Hollywood érdeklődését is felkeltő regényt összeütni. Az önvallomásosan álarcos csiki-csuki persze nem nélkülözi a megmosolyogtatóan (vagy épp elszomorítóan) öreges jegyeket, de azért váltig imponáló, ahogyan Heller visszaemlékezéséhez, a Most és egykorhoz (Now and Then, 1998) hasonlóan itt is ízekre szedi a saját írásművészetét, írói múltját és praxisát.

Tovább a 1749.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-05-02 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.