Keresés a honlapon:

„Kigyógyítanám a gyarló világot” – Kritika a Műanyag égbolt című filmről (Bartal Dóra)

Jelenet a „Műanyag égbolt” című filmből
Kép forrása: Berlinale

Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta régóta várt és Berlinben bemutatott animációs ökodisztópiája, a Műanyag égbolt az embert háttérbe állító, vagyis poszthumán jövőkép elgondolására szólít fel. A magyar közönség március 30-tól láthatja a filmet – remélhetőleg minél többen beülnek majd rá a moziba.

„De szeretnék az erdőben fa lenni,
Ha valaki hazavinne tüzelni,
Kigyógyítanám a gyarló világot,
Akiben én szeretőt nem találok.

De szeretnék az erdőben fa lenni,
Hogyha engem meggyújtana valaki,
Felégetném ezt a cudar világot,
Ne teremjen egyebet, csak virágot.”

Így szól a népdal, amelyet nemrégiben Дeva, azaz Takács Dorina dolgozott fel egy, a húszas éveikben járó fiatal hallgatósággal erőteljesen rezonáló atomszferikus popszámban. A szöveg motívumai, a természetbe visszavágyás, sőt a természettel való eggyé válás továbbgondolása, az emberek és a fák közti átalakulás a Műanyag égbolt című filmben is egy izgalmas gondolatkísérlet alapja. Az ember-fa hibridek a Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta alkotta világban előbb táplálékként szolgálnak, majd a film konklúziójában az ember és a természet közti határvonalak elmosása egyfajta megtisztulási gesztusként jelenik meg, így már az egyéni vágyak és a közösség közti választás konfliktusát élezik ki.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-04-06 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.