Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


„Vers bárhol, bármikor kipattanhat, szárba szökhet. Próza nem.” – Interjú Novák Valentinnal (Kulin Borbála)

Novák Valentin író, költő volt az Írórezidencia-program vendége Debrecenben 2022 novemberében. A több mint tudatnyi verses- illetve prózai kötettel rendelkező írót az alkotói magányban töltött idő gyümölcseiről kérdeztük.

Kulin Borbála: Mi volt a tapasztalatod, tényleg sokat számít, ha az ember huzamosabb időre el tud vonulni a hétköznapoktól? Milyen alkotói folyamatoknak nyílik tér így, amit a hétköznapok rendszerezettsége nem enged?

Novák Valentin: Mindig tudtam, hogy elvonulni fontos, és lehetőségem szerint gyakoroltam ezt a módszert. Ha nem is egy cellában, de a hétköznapoktól mindenképp – részben – elzárva, merthogy ünnep nekifeszülni egy-egy szövegnek! Jobban lehet koncentrálni, érdekesebb, más látószögű észrevételei, ötletei lehetnek az embernek, s nagyobb elhatározással, már csak a téresebb időfelszín, és a levegőváltozás miatt is, tud odahajolni az alkotó a papír avagy a billentyűzet fölé. Eddig barátok idegeire mentem főleg, amikor bekéredzkedtem hozzájuk – írni. Utóbb a nógrádi Nézsa vendégházában találtam alkotói tusculanumot. De az sem volt az igazi, mert szétbolygatták az ember idegeit a falusi miliőben – városi embernek ez már a nagybetűs természet! ­– a motoros fűkaszák és flexek. Összegezve: kiszakadni fontos, de nem mindegy, hová. Például a túlzott magány (cella, arborétum) engem lefegyverez. Nem bírok vele, nem bírok magammal. Ha egésznap nincs kihez szólni, az inkább lefogja a kezem. 

Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>

 

  
  

Megjelent: 2023-01-10 14:00:00

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.