VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Ahol nincsenek szavak, ott hangok vannak – Barabás Lőrinc szólóestje a pécsi Szabadkikötőben (Weber Kristóf)
Barabás Lőrinc Weber Kristóf fotója Alkotó-gyakorló zeneszerzőként régi ideám olyan zene készítése, mely nem művekből áll, hanem folyamatokból. Amibe bárki be tud kapcsolódni, és bármikor ki tud szállni. Úgy működik, mint a népzene, nincs a közreműködőknek nevük, se egyéni stílusuk. Csak éppen nem népi jellegből állna, hanem szociális igényeknek megfelelő közös tulajdonságokból. Ám minél nagyobb egy tömeg, annál heterogénebb, és a heterogenitás csökkenti a közös tulajdonságokat. Erre a kevés tulajdonságra kell korlátozódnia a zenei megértésnek. Valahogy sosem tudtam magam ezt az ideát, mi több vágyat megvalósítani, még dolgozom azért rajta. És mindig meghatódom, ha közel kerülök olyan zenéhez, amely mögött látom az önfeladást, látom az ego bezárkózását, és látom a másik ember iránti érdeklődést, törődést. Ilyen zenét csinál Barabás Lőrinc. A fiatal zeneszerző nem fárasztja a közönségét egyéni preferenciákkal. Zenéje mögött nincs elmélyült kutatás, pontosabban csak elmélyülés van. Az önfeladást először a technikai segítőn láttam. Ródnak hívtuk régen a zenekarok műszaki embereit, tán ma is így hívják őket. Ma a hangtechnikusok hangtervezői munkát végeznek, az elektronikus zene egyik külön ágazata a sound-design, melyhez alapos háttértudás, programozási ismeretek szükségesek. Így egyre több technikus nevét tanuljuk meg. A technikusok neve azért is fontos információ, mert a mai ródok többsége egyben zenész is. Bizony hozzá tudnak adni egyéni szempontot a hangzáshoz. Barabás Lőrinc technikusa viszont arra kért, ne írjam le a nevét. Nem gondolja magát fontosnak, megelégszik azzal, ha a koncert jól sikerült, és ahhoz ő valamivel hozzájárult. Ez a szerénység az est főszereplőjét is jellemezte.
Megjelent: 2022-12-23 06:00:00
|
