Keresés a honlapon:

Álmok ébredőknek – Natre Pintér Katalin képeiről (Dolinszky Miklós)

 

A naiv ember azt gondolhatná, hogy manapság nem létezik többé akadémizmus. Hogy egy műalkotást már csakis önnön jogán, önértéke nyomán ítélnek meg. Pedig az akadémikus szemlélet, túlélve az egy korszak – egy stílus idejét, az idiómák sokaságának mai egyidejűségében is él és virul. A művészethez egyetlen utat ismer csupán, így számára a művészet egyetlen mércéje a szakmaiság, a szakmaiságé pedig továbbra is a hagyományozás útvonala, magyarán az iskola, a mester. Akinek, mint Natrénak, nem voltak mesterei, annak nemcsak önmagával, hanem egy külső ellenállással is meg kell küzdenie az elfogadottsághoz. Kívülállóként, távol a szakma akolmelegétől kétszeresen kell bizonyítania jogát a művészi létezéshez. Igaz, Natre gyakran beszél festők sokaságáról, akik egy-egy képének születésekor segítőleg körülötte nyüzsögnek láthatatlanul. Csakhogy ezek a mesterek nem kerülhetnek be életrajzába. Manapság óriási kockázatot vállal az, aki mer kívülálló maradni, és aki e külső fogódzókat nem kínálja fel a művészetét „beárazó” szakmai közegnek, magyarán: aki nem tesz eleget a mai művészetpiac elvárásainak.

Tovább az ujforras.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-12-16 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.