Keresés a honlapon:

Költészet és eszkatológia – Egy Vörös István-versmondatról (Halmai Tamás)

„A költészet visszatérés a tengerbe.” Ars poeticába göngyölt nyelvfilozófia ez a mondat, Vörös István A versolvasás dicsérete című művének első sora.

Miféle tengerhez térít vissza, ha verset olvasunk?

Több olvasati irány kínálkozik egyenrangúan. Az élet őseredete (az evolúciós tanokból és a mítoszok-vallások történeteiből egyaránt ismerős, kezdeti vizek képzete); a magzati létállapot; a testi létezés teljessége (az a belátás, hogy fizikai valónk nagy részét víz alkotja) – mind ott rejlik ebben a sorban. S mert nem a tengerhez, hanem a tengerbetérünk vissza, a kijelentés az egyesülés az egységgel holisztikus szemantikáját is fölnyitja.

De akár ezek inverzére is ráérezhetünk, a fuldoklás rémülete vagy az özönvizek emlékezete is átsejlik e mondaton. Indokolhatóan – hiszen belakott identitását kockáztatja, aki esztétikai hatásnak teszi ki magát.

Tovább a naputonline.hu cikkére >>>

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-12-15 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.