Keresés a honlapon:

Szokatlan szemszögek – 2 in 1 kritika: Budapest Bábszínház: Az utolsó bárány; Kolibri Színház: Áruló (Turbuly Lilla)

Budapest Bábszínház: Az utolsó bárány. Fotó: Piti Marcell

A két nagy budapesti gyermekszínház évadnyitó bemutatói igencsak eltérnek egymástól. Az egyik nagyszínpadra készült, a másik a Kolibri szűk pincéjébe. Az egyiket hat, a másikat tizennégy éves kortól ajánlják. Az egyik egy bibliai történetet dolgoz fel, a másik a jelen és a közeljövő világába vezet. Az egyik bábszínház, a másiknak már a színlapjáról kiderül, hogy a szokásosnál jóval nagyobb szerepet kap benne a technika: kis túlzással mintha egy techcég telefonjegyzékét olvasnánk a szoftverfejlesztőtől a webdesignerig. De ha már a szerkesztő 2in1 kritikát kért, az ember akaratlanul is úgy nézi a két előadást, hogy közös pontokat keres. Ilyen lehet, hogy mindkettő olyan szereplőt hoz helyzetbe, akiről inkább elfeledkezni szokás, és az ő szemszögén keresztül mutat meg egy történetet.

A Budapest Bábszínházban Ulrich Hub karácsonyi meséje ugyanis ott kezdődik, hogy a pásztorok – ahogy a dal mondja – elmentek örvendezni Betlehembe. Kutyástul, de nyáj nélkül, így a bárányok magukra maradtak. Mikor aztán meghallották, hogy a városban egy fürtös hajú, hosszú szempillájú baba született, aki majd megmenti a világot, ők is útnak indultak, hogy megnézzék ezt a csodálatos kislányt – mert ugye ilyen külsővel mi is lehetne más, gondolják. Ettől kezdve a mese tulajdonképpen egy road movie, melynek során a hét bárány megy, megy, és különböző kalandokba keveredik.

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-11-17 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.