Keresés a honlapon:

„Mindig a jelen a legérdekesebb” – Interjú Bánki Éva íróval, költővel, irodalomtörténésszel (Pál-Lukács Zsófia)

 
Bánki Éva Fotó: Máté Péter

Az Irodalmi Jelen honlapján található névjegyednél az szerepel, hogy „Felváltva él Velencében és Budapesten”. Most is így van ez, vagy a tartalom éppen abban az időszakban kerülhetett fel a honlapra, amikor hosszabb időt töltöttél Velencében, és megírtad élményeid alapján a Telihold Velencében című művet?

Már nincs így. Akkoriban tényleg szó volt arról, hogy hosszabb időre kiköltözünk, aztán győztek a kelet-közép-európai kötődések, és visszatértem ide. Persze még mindig fel-fellobban bennem a vágy, hogy az örökkévalóságig ott éljek, ezt szerintem meg is tudják azok érteni, akik már jártak Velencében. Más városokkal kapcsolatban is elfog ez az érzés, de Velencében kifejezetten. Több oknál fogva nem akarnék mégsem ott élni. Mint író nem szívesen távolodnék el az anyanyelvi közegemtől, tíz-húsz év idegen nyelvi környezetben már alaposan roncsolja a nyelvérzéket. Velence egyébként tipikusan a művészözvegyek városa. Egy csodálatos haldokló város. Én a város fénykorával foglalkoztam leginkább, de a melankóliáját nem szerettem volna egész életemben magamévá tenni. Másfelől nem szerettem volna a Velencében tartósan berendezkedő, dekadens, sznob, félig művelt értelmiségiek számát gyarapítani; van bennem egyfajta távolságtartás a Velencében élő művészkolóniákkal szemben.

Tovább a helikon.ro cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-11-05 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.