Keresés a honlapon:

Céline, a dühös – Utazás a pokol bugyraiba (Száraz Miklós György)

 
iski Kocsis Tibor: Paralelity 2.

 Ha háború és háborús irodalom, akkor nekem az Íliász után elég gyorsan Louis-Ferdinand Céline, a magányos francia fasiszta következik. Négy regényét – időrendben: Utazás az éjszaka mélyére, Halál hitelbe, Bohócbanda, London Bridge – Szávai János remek fordításában olvashatjuk magyarul. Nem ígérem, hogy mindenkinek és feltétlenül tetszeni fognak ezek a művek, de azt meg merem kockáztatni, hogy a „nagy liberátor” provokatív, dühítő sorai senkit nem hagynak hidegen. Szövege pedig biztosan élőbb, erőszakosabb, valódibb, mint sok azóta született szerzőé.

Céline a 20. század egyik legjelentősebb írója. Antiszemitizmussal vádolták, s azzal, hogy együttműködött a németekkel. Így talán egyik sem egészen igaz. Senkit sem jelentett fel, senkit sem súgott be, nem vett részt sem zsidók elleni, sem németek melletti cselekményekben. Tény viszont, hogy 1936 és 1940 közt megírta azokat a pamfleteket, melyekben vad, elszánt és őszinte antiszemitának bizonyul. Sokan azzal védik, ami esetleg éppen ellene szól (mert azt bizonyíthatja, nagyon is tudja, mit beszél): a regényeiben ennek a tébolyult zsidógyűlöletnek nyomát sem találjuk. Nyilatkozott is, eldünnyögött egy csomó vállalhatatlan mondatot, majd a dicstelen Vichy-kormánnyal tartott, s annak bukása után Németországba menekült. Ez is tény.

Céline bűneiről közel száz éve vitatkoznak nálam felkészültebb gondolkodók és irodalomtudósok, ezzel én többet nem foglalkozom. Csak a művekkel.

Tovább a helikon.ro cikkére >>>

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-10-22 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.