VideóA Magyar Zene Háza videója Keresés a honlapon: |
„Jancsónak hívjuk azt, amit sok más filmben is szeretünk” – Jancsó 101: Mundruczó Kornél Jancsó Miklósról (Soós Tamás)
„Tudod, mit éreztem a társaságában? Hogy van normalitás. Magyarországon ezt megérezni, az egy életútnak a lehetősége is. Más kérdés, hogyan őrzöd meg ezt a lehetőséget ebben az idiotizmusban, de ez nekem elképesztően nagy reményt adott. És ad a mai napig.” „Jancsó olyan, mint Gogol az orosz irodalomban: viszonyítási alap, amivel vagy perlekedsz, vagy továbbviszed az örökségét, de figyelmen kívül hagyni nem lehet” – vallja Mundruczó Kornél. A Delta, a Fehér isten és a Pieces of a Woman rendezőjével még tavaly, a Jancsó Miklós születésének 100. évfordulójára készült sorozatunkban beszélgettünk, de akkor végül nem tudott megjelenni az interjú, így azt most afféle epilógusként, a 101. évfordulón közöljük. Miért hatnak még mindig frissnek Jancsó régi filmjei? Mi volt a legfontosabb életvezetési tanácsa? Milyen volt Jancsónál színészként játszani, majd a fiával, Jancsó Dávid vágóval dolgozni? Az egykor Jancsó egyik örökösének tartott Mundruczó beszélgetésünkben izgalmasan elemzi a jancsói életművet, rávilágít a saját rendezői pályájával adódó párhuzamokra, mesél Jancsó szentimentalizmusáról, ami nála „persze jól fenékbe is volt rúgva”, a felismerésről, hogy Jancsó-filmet csinálni hit volt, és arról is, hogyan vált mindenki egy picit jobb emberré körülötte. Milyen hatással volt rád, amikor először láttál Jancsó-filmet? A Szegénylegényeket láttam először, és revelációként hatott rám, mennyire friss. A régi filmektől azt szoktad meg, hogy hiába jók, van bennük valami ódon, máshogy játszanak a színészek, nem mond neked eleget. Bergmannál például a történetek őrült jók, de a stílus már fárad. Miklósnál nem. Az egzisztencialista színjáték frissen tartja a filmeket. Tovább a filmtett.ro cikkére >>>
Megjelent: 2022-10-10 14:00:00
|
