Keresés a honlapon:

Időbeli átszövődés Szeifert Natália: Örökpanoráma (Somoskői Beáta)

Szeifert Natália Fotó: Draskovics Ádám

Szükséges, hogy legyen egy hely, erkély, terasz, ahová le lehet ülni és kitekinteni a tájra. Ilyenkor a természet reflektálásra készteti a szubjektumot, aki mindegyre visszakerül az önértékelés fázisába. Keresi helyét a világban, és ráeszmél, hogy csupán bizonyos nézőpontokat tud feltérképezni, sohasem lesz képes a világmindenség átfogó megértésére.

„Minden, amit emberi szem látni képes, és minden, amit nem, a rendezetlenség felé törekszik. Az idő iránya meghatározott. Az entrópia felé mutat. Ez az egyetlen nevetséges oka annak, hogy nem tud a jövőre emlékezni, csak a múltra. Bármely tetszőleges múltbeli tájat a jelen tája mellé helyezhet gondolatban, ha úgy tartja kedve.” (288.) Az univerzum gigantikusságának felfogását gátolják az emberi kogníció határai. Ennek, illetve a megismerés olthatatlan vágyának többszöri megjelenítése elvezeti az Örökpanoráma olvasóját ahhoz a nyomasztó gondolathoz, hogy az ember mi mindenre képes azért, hogy túlnőjön önmagán és a neki otthont adó világon.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-10-08 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.