Keresés a honlapon:

A sügérek világa a mi világunk – Oberczián Géza: A küldöttek (Bene Zoltán)

 

A filmkedvelő régóta, egy ideje azonban már az olvasó is úgy érezheti, feszt vegzálják ezzel az ökocuccal. Nem elég, hogy a sajtóban, nem elég, hogy a közbeszédben, de még a fiktív sztorikban is ezzel jönnek lépten-nyomon. Ökológiai katasztrófa, klímaválság, miegymás. Egy ismerősöm szerint, ha valamiről ennyit beszélnek, az csalhatatlan jele annak, hogy álprobléma. Egy másik szerint ez a strucc, a fej és a homok tipikus esete, hiszen csak körbe kell nézni, meg a hőmérőre. No, de nem is ez számít, nem akarok én igazságot tenni globális nagy kérdésekben, csak azt szeretném jelezni, hogy ha egy film vagy könyv ökológiai problémákat feszeget, az nem föltétlenül előny, mert bár a trendekhez illeszkedő történetekre mindig könnyebben hangolódnak rá a sztori-fogyasztók, a könyökömön-jön-ki-effektust sem hanyagolhatjuk el.

Na mármost, Oberczián Géza regénye, A küldöttek ökológiai problémákat feszeget. Saját magát ökológiai regényként határozza meg. Végső soron leginkább persze vízről és halakról van szó a könyvben, de nem kipusztulófélben lévő, hanem éppen, hogy túlszaporodó jószágokról. Az alaphelyzet (konfliktus) szimbolikus. Paradox korunk paradox szimbóluma. A túlszaporodó vízi lények ugyanis nem bőséghez, de szűkölködéshez vezetnek.

Hogy is van ez?

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-08-11 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.