Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Testbeszéd – Áfra János: Glaukóma (Turányi Tamás)

 

Nem igazán jellemző a hazai viszonyokra, hogy egy fiatal költő debütáló kötetét közel tíz esztendő múltával újra kiadják, bár szívesen vettem ezt magától értetődőnek, mert az első kiadás is gyakran megfordult a kezemben az évek során. Nem egyszerűen kiemelkedőnek, hanem világirodalmi jelentőségűnek tartottam, ami fordításért kiált, bár erről akkor senkit sem próbáltam meggyőzni.

„Szigorúan egyben olvasandó verseskötet”, írta anno a Magyar Narancs.1 Koncepció van tehát, gondoltam akkor. A koncepciók mentén születő verseskötetekkel szemben óvatos, vagy ha úgy tetszik, előítéletes vagyok, mivel többször előfordult velem, hogy egy koncept verseskötet olvasásakor azt éreztem, a szervezőelve erőltetett, erőszakolt, mert a koncepció ára sokszor kompromisszum, ami meglátszik az egyes versek minőségén. (Azzal, hogy ezt a mondatot leírtam, talán már jeleztem is, hogy ebben az esetben messze nem erről van szó.) Példátlan vállalkozást hajt végre a Glaukóma kötet: a főszereplő nem a lírai én, hanem a mások róla alkotott képe, az alany pedig, mondhatni, hallgat. Az eljárás, nagyon távolról persze, emlékeztetett Tom Stoppard Rosenkrantz és Guildenstern halott című filmjére, ahol az ismert cselekmény hátterében vagy mellette zajlik a két mellékszereplő életének az a része, ami a Hamletben nem szerepel, miközben kommentálják az eseményeket.

Tovább a muut.hu cikkére >>>

  
  

Megjelent: 2022-07-22 14:00:00

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.