Keresés a honlapon:

Önigazoló pokoljárás − Széljegyzetek a litván irodalom egyik modern klasszikusáról (Tóth Károly)

 
Montázs: SZIFOnline

Azonban egyik művel sem azok címzettjei, hanem a kortárs közönség és az utókor vetett számot. A Tūla végső soron ennek a komplexitásnak állít emléket a maga sajátos módján.

„Tudod, mondtam neki másnap reggel, mi vagyunk a mongolok. Miért mongolok? Hát nem eljutott primitív társadalmunk alig egy éjszaka alatt a fejlett szocializmusig, ha nem tovább? Tūla kész volt a nevetésre, nevettünk mindenen, mint a gyerekek. De már-már hisztérikus, sírásba fúló nevetésbe kezdett. Reszketett a nevetéstől, egész testében remegett, alig tudtam a karjaimban tartani őt.”[1]

Habár pályájának legelején költőként jelentkezett, Kunčinasra elsősorban termékeny prózaíróként emlékeznek: hat verseskötete mellett hét regényt, valamint összesen hét kötetnyi elbeszélést és esszét publikált, emellett számos rádiójátékot és forgatókönyvet. Legismertebb rövidprózái közé tartozik a Jean-Paul Sartre 1965 nyarán történt litvániai utazását megörökítő írás, amelyben a filozófusnak felszolgáló pincér, Jokūbas Švarcas szemszögéből ismerhetjük meg a létezett szocializmus fonákságait. Az elbeszélés a gorbacsovi reformokkal egy időben jelent meg első novelláskötetében, a Vaizdas į Mėnulį [Kilátás a Holdra, 1989] címűben).

Tovább a szifonline.hu cikkére >>>

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-07-16 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.