Videó

Az Eventus Podcast Studio videója




Keresés a honlapon:


O tempora, o mores! – Jonathan Franzen, keresztutak (Gács Anna)

 

Valóban válságban-e a "férfiirodalom"? Miben hasonlít a hatvanas évek Amerikája az itt és mosthoz? És vajon saját öregedésére reflektál-e Jonathan Franzen legújabb regénye? Gács Anna kiváló kritikájából kiderül!

Russ Hildebrandt segédlelkészt megalázták: nemkívánatos személynek nyilvánították saját templomának Keresztút nevű ifjúsági csoportjában. A csoport Russnál egy generációval fiatalabb karizmatikus vezetője a rábízott fiatalokkal karöltve a segédlelkész szemére hányta, hogy prédikációs és pedagógiai stílusa nem képes megszólítani a fiatalokat, magyarán, hogy elszállt felette az idő. A Russt érő megaláztatás ironikus mitikus eseményként működik Jonathan Franzen legújabb regényében. Bár már az első lapokon értesülünk a néhány évvel korábbi esetről, Russ hatalmas sérelméről, és az elbeszélés újra és újra felemlegeti, majd csak jó kétszáz oldallal később olvashatjuk el részletesen, mi is történt azon a bizonyos kiránduláson, ahol Russ ciki figuraként lepleződött le a reábízott fiatalok – köztük saját nagyobbik fia – szemében. Russ trónfosztása az egyházközség ifjúsági csoportja és saját gyermekei számára is kulcsmomentum, amelyet nemcsak állandóan felemlegetnek, de rituális cselekvések katalizátora is: a trónfosztó ifjúsági vezető a regény egyik legteátrálisabb jelenetében megmossa a korábban általa porba alázott Russ lábát.

Tovább a 1749.hu cikkére >>>

  
  

Megjelent: 2022-07-08 14:00:00

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.