Videó

A Gallery FreylerArt videója




Keresés a honlapon:


Heh heh heh heh heh – John Rice, Albert Calleros: Beavis and Butt-Head Do the Universe (Pernecker Dávid)

Nem kérdés, hogy Beavisnek és Butt-headnek manapság is van helye köztünk, hiszen ami most megy mindenfele, az színtiszta, szűretlen baromság.

 

Beavis és Butt-head örök. A mozgóképtörténet legcsodálatosabb gyökérpárosa a feneketlen hülyeség manifesztációiként elmozdíthatatlanok a mindenkori morális és intellektuális mélypontokból. Épp ezért – hála a magasságosnak – bármikor elő is vehetők. Bármilyen kor bármilyen szituációjában is csendül fel imádnivalóan debil röhögésük, a lényeg változatlan marad: a világunk egy olyan retardált és irracionális hely, amelyben ez a két szélütött furkó büntetlenül randalírozhat. Ez volt Mike Judge kultikus szatírájának legnagyobb újdonsága 1993-ban, erre játszott rá a Hülyék paradicsomában (Idiocracy), és úgy tűnik, hogy állítása manapság is igaz. A Cheech Marin és Tommy Chong tompító füstfellegéből kimászott két szefós (akik nélkül egyébként nincs Bill és Ted, Wayne és Garth, Dumb és Dumber, Jay és Néma Bob sem), pusztításaiért egyaránt okolható az agymosó média, az agymosott társadalom és kreténségük térdcsapkodósan abszurd kontrollálhatatlansága, ami mintha a srácok szuperképessége lenne. Annyira seggek, hogy nemcsak megbántani nem lehet őket, de elpusztítani sem. Annyira seggek, hogy azt senki nem hiheti el. Annyira seggek, hogy azt simán össze lehet keverni a zsenialitással.

Tovább a filmtett.ro cikkére >>>

  
  

Megjelent: 2022-07-06 06:00:00

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.