Keresés a honlapon:

Papírváros-forgácsok – Zalán Tibor műhelyesszéje

 

Frusztráló halogatás, előkészülettel töltött hosszú évek, alumíniumra ráégett kávé, város papírból, egy a magyar irodalomban ritka formátum: a pentalógia. Így készült és készül még napjainkban is a többek között íróként, költőként és drámaíróként is ismert Zalán Tibor regényciklusa.

Regényt készülök írni. Elképzelhető, hogy Papírváros lesz a címe. Kifejező cím, bár fogalmam sincs, mit fed le. Ez csak a szokásos címadási probléma. Kell-e, hogy bármit is lefedjen a cím? Egy regény esetében egészen biztosan. Gondolom ezt az elmélet felől, de magam bizonytalan vagyok benne. Ebből rögtön kiderül számomra, fogalmam sincs, hogyan kell regényt írni. A papírváros szó nyilván helyet és ürességet fed le. Legalábbis számomra. Anyagszerűséget semmiképpen. Persze, a papírváros – mint anyaghoz kötődő fogalom, papírból város, város papírfallal körülvéve vagy papírházakból összeállva – akár érdekes is lehet. De fogalmam sincs, miről akarok írni. Esterházy szerint a regényhez terv kell, a próza matematika, ha valaki, ő már csak tudta. (Hiába volt neki is, akárcsak Thomas Mannak, nagy fájdalma, hogy csak prózaíró lett belőle, nem költő; bár ezt mindketten jól elviselték.)

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-06-14 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.