Keresés a honlapon:

Nem színes lányregény – Marton-Ady Edina: Pubi (Papp Sándor Zsigmond)

 

Egy lány regénye, de nem rózsaszínű és reményteli, figyelmeztet már a fülszöveg. A névtelen kamaszlány története kapcsán Marton-Ady Edina arról a vidékről beszél, ahol a hallgatás törvénye az úr, és ahol a fizikai bántalmazás a dolgok intézésének bevett menete. Pedig itt is van szerelem és vágy, édes titkok és titkos gyöngédségek – csak olykor túl nagy árat kell értük fizetni.

Egy felmérés szerint Magyarországon a megkérdezettek 36 százaléka számára (vagyis több mint hatszázezer családban!) elfogadható a fizikai fenyítés eszköze. Ezt az adatot idéztem nemrég Szél Dávid igen tanulságos könyve kapcsán (Tabuk és dilemmák a gyereknevelésben). Pedig már igazolt tény, hogy egy rosszul kiosztott büntetés sem éri el a célját. Azt viszont csak találgatni lehet, hogy hány olyan család van ma, amelyben a családtagokat rendszeresen fizikai bántalmazás éri. Magyarán: időről időre megverik őket.

Eljár a keze – többnyire ezzel a megengedő és körülíró kifejezéssel beszélnek arról, akiről mindenki tudja, hogy mit művel otthon a családtagjaival, a négy fal között. Nem véletlen a ködös megfogalmazás: ha pontos szavakat használnának, akkor már nehezebben lehetne szemet hunyni a családon belüli erőszak felett.

Tovább a konyvterasz.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-05-05 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.