VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Üvöltő purgatórium – Búcsú Szkárosi Endrétől (Ladik Katalin) Bevilágítunk a tudatalattinkba. Két magányos zseblámpa titkolt, elhallgatott zugokba világít. Befelé üvöltünk. Fénnyel a szánkban, erős érzelmekkel kezet fogunk. Hosszan tartó energiaáramlást érzek kettőnk között. Szkárosi lehunyt szemű arca fájdalmas, az enyém inkább drámai. Ő gurulós bőröndje után nyúl. Elmegy oda, ahonnan jött. – Szkárosi Endrétől Ladik Katalin búcsúzik. „A világ olyan templommá vált, amelyben nem tudunk énekelni, tehát ordítunk” (John Cage). Szkárosi Endre, alias az Egyik Ember önnön, titkolt, elhallgatott zugaiban befelé üvölt. Szkárosi Endre, alias a Másik Ember, Artaud példáját követve, a velőtrázó, mágikus, az emberi magára hagyottság kozmikus dimenzióit felnyitó Ősordítással foglalta el helyét a költői, művészi önkifejezés birodalmában. Egy-egy kritikus helyzet a magánéletemben vagy egy drámai történelmi pillanat néha „kihozta” belőlem is a sokáig elfojtott sikolyt, üvöltést. Ilyenkor úgy éreztem, maga a pokol tör ki belőlem. A mindent kifejező üvöltésben megsemmisültem, kiégtem, tisztább lettem. Nem tudtam, hogy a felgyülemlett keserűség, dac és életerő ilyen vészkijáratot talál majd magának. Szkárosi Endrével ilyen értelemben rokonlelkek vagyunk. Ő is a sikolyban, az üvöltésben találta meg a vészkijáratot. Tovább a litera.hu cikkére >>>
Megjelent: 2022-03-26 14:00:00
|