Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


A hét prózája (Litera, 2016. október 23.) – Örkény István: Noteszlapok, 1956

Egyre nehezebb írni róla, egyre nehezebb emlékezni. 1956-ból, szimbólumából, a kommunista címertől megfosztott, megtisztított zászlóból lassan csak a lyuk marad. Üres hely. Szétszabdalt lett az a lobogó, vagdosták szanaszét az elmúlt huszonöt évben. Pedig, jóllehet egyre komolyabb erőfeszítésekkel, nem felejtem a forradalom személyes történetét, a gyerekkorban otthon hallottakat, az apámmal tett sétákat, a házak falára mutató ujját és mondatait. a golyónyomomkat. Hogy azokban a kis ferencvárosi utcákban lőttek, innen jöttek az orosz tankok. Az volt a Maléter-laktanya. Nem felejtem a szekreter titokfiókjaiban lapuló korabeli versek indigós példányait. Piros a vér a pesti utcán, belügyminiszter, kit lövetsz?! És nem, nem felejtem a gimnáziumi évek konspirált emlékezéseit. Kossuth-címer a hajtóka alatt, a szamizdatban megvásárolható Bibó kiáltvány a ballon belső zsebébben. A budafoki Törley-kripátban a felolvasást.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

  
  

Megjelent: 2021-10-23 10:00:00

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.