Keresés a honlapon:

„Szükségem van a hibára, a hiányra, a tökéletlenségre.” – Beszélgetés Nagy Zsukával (Kulin Borbála)

A FRISS BELLA ISTVÁN-DÍJAS NAGY ZSUKÁVAL LEGUTÓBBI KÖTETE, A DELEJ EGYES SORAIT MEGIDÉZVE BESZÉLGETTÜNK.

„hogy lehet ilyen megejtően szép, ami nem az.”

(benövés)

Kulin Borbála:  Számomra ez a mondat az egész lírádat fémjelzi. A keresetlen, egyszerű, köznapi versnyelvedet, ami nem akar se szép, mintha néha még vers se lenni, valamitől mégis lírává lesz. Mi ez az titokzatos erő, ami azzá formálja? Mi a te verseszményed?

Nagy Zsuka: A verseszmény, hogy nincs verseszmény. Mert az eszmények mind elbuknak. (Bár a nem eszmények is.)  De ha mégis megpróbáljuk kibontani a „titkot”, talán az a szeretet, ahogyan nyúl az ember a dolgokhoz, valamiféle gyermekded őszinteség és az odaadó figyelem.

Meg aztán énnálam leginkább észlelés van, túlfinomult hallás, szaglás és még látás is, ha túl nagy a dioptriám akkor is

 És még az is eszembe jut, hogy meztelenség van meg esendőség. Nem nagyon szeretem a tökéletest. Lenyűgöz, magával ragad, elkápráztat, foglalkoztat, csodával tölt el, de ennél tovább nem tudok mit kezdeni vele. Szükségem van a hibára, a hiányra. a tökéletlenségre. Jobban kapok levegőt. persze jobban el is veszek benne. Meg aztán a lenyűgözőnek nincsen szüksége se rám és se másra, igazán, neki arra van szüksége, hogy szolgálják és csodálják.

Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-02-25 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.