Keresés a honlapon:

Az elit és a középszer egymás szinonimájává válik (Török Ákos)

Lassan ismét divatja lesz nálunk a katonatörténeteknek, ezen felbuzdulva a Magyarország Kedvenc Műsora (innentől MKM) engem Józan Péter főhadnagyra emlékeztet, aki annak idején rengeteg fogadást megnyert, hogy akármennyit is iszik, j(J)ózan marad. Az MKM anyanyelve az abszurd: különféle média-jelenségeken ironizál, legyen az a keresetlenségét a teljes érdektelenségből nyerő autósinterjú (Kidoblak valahol), a földalatti járatokban a nem mondjuk ki, úgyis mindenki tudja, kinek az ódryvatú embereit újra meg újra leleplező közszolgálati csatorna élő adása (Legélőbb), vagy  a tőrőlmetszett magyar színházat a hanyatló Nyugat elé de genere példaként állító, másfélnyelvű program (Mrs Dairy Program). 

A témához illő komolytalan komolysággal beszélgettünk Rainer-Micsinyei Nórával, az egyik ötletgazdával, szövegíróval és színésszel, illetve Lengyel Tamás színésszel a komolyság esetleges hátulütőiről, a humor jótékony hatásáról, határáráról és határtalanságáról, arról, hogy mit szeretnének elérni az MKM-mel, és jelen állás szerint hogyan nőhet fel egy progresszív független színházi generáció pincékben és egyéb eldugott helyeken. Kiderül a beszélgetésből az is, hogyan metszi egymást egy megátalkodottan független és egy virtigli kőszínházi színész pályája, és mennyire lepte meg őket a közös dumaszínházas szilveszteri paródiájuk fogadtatása különféle fenyegetésekkel, hazaáruló buzi köcsögözéssel és lógós csöcsű tehenezéssel.

Tovább a dunszt.sk cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-02-17 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.