Keresés a honlapon:

„A tervek gondolatát elengedtem, vágyaim, álmaim és feladataim maradtak” Szabó Imola Julianna (Lampért Zsófia)

Szabó Imola Julianna író, költő, illusztrátor és nem utolsósorban három gyermek édesanyja. Ahogy mindannyiunknak, 2020 igazi hullámvasút volt számára is, tele magas hegyekkel és még mélyebb völgyekkel. Sokat tanulhatunk abból, ahogy az irodalom és képzőművészet átsegítette a szerzőt stroke-on, műtéten, afázián és koronavírus-járványon. A maga érzékeny, intuitív és magával ragadó stílusában mesélte el, mit jelentett és tanított neki ez az év.

Emlékszel még, milyen érzésekkel, tervekkel, szándékokkal vágtál bele 2020-ba?

Kerek évnek tűnt. Annyit tudtam, hogy legkésőbb tavasszal kibújik a pocaklakóm, és a kisfiam első osztályos lesz, a lányom pedig felsős. Mindkettő izgult a változástól, és nagyon vártuk a legkisebbet. Egyéni kiállításra készültem, meg a lengyel könyv körüli munkálatokra. Izgalmas nemzetközi projektbe is kaptam meghívást, ami nagy örömmel töltött el. Valahogy úgy tűnt, hogy minden olyan magától értetődően halad egy különleges egyensúly felé. Varázslatos és természetes szülésünk volt a férjemmel, aztán eltelt egy hét, és jött az első nagy Covid-hullám. Gyermekágyasan nagy kihívás volt az online oktatás és a home office, meg a pici egyszerre. Próbáltunk sokat nevetni az abszurd helyzeteken, amikben éppen tárgyalókra osztottuk a kicsi házat, hogy a magyarórát és a meetinget se zavarja az éppen még csecsemő Olívia és az óvodai feladatokkal bütykölő hétéves.

Tovább a marieclaire.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-01-02 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.