Keresés a honlapon:

Miért tanul magyarul? – Gáspár Ferenc írása Hegedűs Imre János Állóképek című kötetéről.

Bulgakov írja A fehér gárdában: az ember soha ne higgye, hogy az ő testi-lelki szenvedése, gyötrelme a legnagyobb. Ne tetszelegjen hiúságában, a szenvedés mértéktelen, a pokol bugyrai mindig egyre mélyebbek. Ugyanakkor tudjuk: aki dudás akar lenni… – Sokszor a legsötétebb bugyrokból felnézve legkékebb az ég, legközelebb a mennyország.

Ha mondjuk egy lakatlan szigetre kerülnék, ahonnan soha többé nem jöhetnék vissza, és öt könyvet vihetnék magammal, akkor egészen biztosan köztük lenne Márai, Bulgakov és Dosztojevszkij mellett Hegedűs Imre Jánosé is, akinek Állóképek című önéletrajzi ihletésű remekműve most jelent meg átdolgozva a Kriterion kiadásában. Nehéz a választás, mert a Bibliát is elvinném, régi adósságokat bepótolva, de Rejtőt és Karinthyt is ötödikként, vagy Tamási Áron Ábelét. Utóbbi mű főhőse Hegedűs kötetében is szerepel, amely olyan, mintha soha nem érne véget: bármikor újra lehet kezdeni, vagy belevágni a közepén, esetleg éppen a végétől indulni, hogy fokozatosan táruljanak fel a Menny és a Pokol rétegei.

Tovább az olvasat.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-11-09 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.