Videó

A Törzsasztal Szabó Zoltán Attilával csatorna videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

A történetek, amelyek megvilágítják egymást – Szávai Géza író Illyés Gyula-díjáról, a világregény műfaji kísérletéről (Molnár Judit)

Szávai Géza író, műfordító kapta augusztus végén a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) irodalmi elismerését, az Illyés Gyula-díjat, a méltatásban a rendszerváltás utáni Magyarország válsághelyzeteinek elemzőjeként, a világregény műfaji kísérletének megteremtőjeként aposztrofálták. A Hargita megyei Küsmödön született, Magyarországon élő író legújabb regényéről, írói szemléletmódjának összetevőiről beszélt a Krónikának.

Legújabb, Cérnapóráz regényének címét némileg parafrazálva: kötélerős cérnaszálra függesztett ez a kamaszkorban elképzelt és azóta folyamatosan épített regényvilág. Mit mondana el a regényeiben láttatott világ lényegéről?

Mondhatnám, hogy bárhonnan elindulhatunk, úgyis ebben a világban maradunk, de nem mondok ilyesmit, hanem konkrétabb leszek. A Cérnapóráz elé illesztett „világtérképben” így fogalmaztam: „az eurázsiai kontinens közepén elterülő Transzilvánia országot nem lehetett csupán egyetlen nép nevével megnevezni, hiszen itt évezrede élnek együtt magyarok, németek, románok”. Szóval érdemes alaposabban belegondolni ebbe a világba, amelyben élünk, és amelyre folyton hivatkozunk. Említett regénytérképemben arra emlékeztetek: Európát, a kontinenseket, a Földünket sem nép- vagy országnév nevezi meg. Lehet tehát nagyobb léptékű, természetszerűen tágas az emberi közérzet.

Tovább a kronikaonline.ro cikkére >>>

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.