Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Csengődi Péter: Interferencia

 

A Fantasy, mint műfaj világában gyakori motívum, hogy két ember/lélek/lény összeolvad eggyé, új hőst teremtve. Egy általában remek darmaturgiai eszköz, amivel új szereplőket hozhatunk be a megszokott történetbe, és a kiszámítható cselekmény váratlan fordulatot vehet. Én ilyenkor mégis mindig egy kis csalódást érzek, hiszen hiába él tovább a kedvenc karakterem új formájában, az eredeti, akit megszerettem, megszűnt, nincs többé.

Pedig senki sem marad ugyanaz a személyiség örökké, mindenki fejlődik; vagy előre, vagy visszafelé, de fejlődik. („Az egyetlen állandó a változás.” – Úgy látszik, a mondások is képesek visszafejlődni, ez az eredeti gondolat ma már csak egy agyonhajtogatott klisé.) Szeretem azt, aki vagyok, sokszor gondolok arra, hogy szeretném ezt így megőrizni, ameddig lehet; aztán beszélgetek valakivel, és egyből úgy gondolom, bizonyos dolgokat rosszul láttam egész életemben. Nem kellett egyesülnünk vagy összeolvadnunk, mégis úgy távozunk a beszélgetésből, hogy én egy kicsit ő is lettem, ő pedig egy kicsit én.

Volt olyan, hogy valakit csupán pár percig láttál/hallottál, és egyből érezted, hogy szimpatikus? A jelen talán nem volt alkalmas arra, hogy kapcsolatba kerüljetek, de esetleg érezted, hogy valamikor a jövőben szerepe lesz az életedben. Volt már olyan barátod, akivel soha nem beszélgettél? Néha találkoznotok sem kell, de olvasol tőle egy novellát, verset, vagy csak egy fészbuk posztot, és azonnal „betalál”. A gondolatok ugyanis olyan „hullámok”, amik képesek teljesen különböző közegekben is terjedni: szóban, papíron írásban, elektromos vezetékben, sőt, vezeték nélkül is. Egy leegyszerűsített modell segítségével mondhatjuk, hogy bármi, amivel „nullákat” és „egyeseket” tudunk formálni, az alkalmas lesz gondolatok közlésére. (Végy egy halom gyufát, és a kezd el szépen egymás mellé rakosgatni! Aminek felfelé áll a feje, az az egyes, aminek lefelé, az a nullás. Gratulálok, megépítetted az első adattároló rendszered! A számítógép merevlemeze ugyanez, csak mágnesekkel.) Ugyanakkor a dolog pikantériája, hogy ha a gondolat eléri a célt, egyáltalán nem biztos, hogy hatással lesz rá.

Hiszek abban is, hogy az azonos (vagy nagyon hasonló) gondolatok ki is tudják oltani egymást. Ha sokat ismételgetünk valamit, unalmassá válik, az újszerű meglátás közhellyé csökevényesedik. Azt is el tudom képzelni, hogy van olyan emberek a világon, akivel annyira egy hullámhosszon vagyok, hogy egyáltalán nem éri meg vele szóba elegyednem. Minek? Úgyis tudom, mit mondana!

  
  

Megjelent: 2015-10-31 17:00:00

 

Csengődi Péter (1983) szoftverfejlesztő, író, költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat egyik alapítója.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.