Keresés a honlapon:

Magyar fanyar – Wessely Gábor: Kedvezmény

 

 

 

 

Kedvezmény

 

Árat emeltek az év elején a fodrászok. A kisvárosokban ez a jel a helyi szolgáltatók számára, hogy módosítsák a tarifákat. Senki sem akar lemaradni, bevételorientált a 21. század embere. Mindenki korrigált, a fuvarosoktól a virágkötőkig. Még az illemhelygondnokok is, a vasúti és buszpályaudvarokon. De nem mindenütt kötött az ár. Néhol kedvezmény is igénybe vehető.

Egy nem teljesen józan fickót figyeltem az állomáson. Ahhoz a típushoz tartozott, akinek muszáj valamit inni, ha kimozdul a falujából – például ügyet intézni –, különben nem bírja feszkót. (Otthon meg azért öblöget, mert nem bírja az asszonyt.) Ugyanarra a járatra vártunk, ami fél óra múlva indult. Én olvasgattam, néhány fiatal okosodott a telefonja segedelmével, ő viszont nem akarta zsibbasztani az agyát ilyesmivel, inkább beugrott a kricsmibe, két-három-négy-öt sörre. (Segélyosztás utáni napon – gondolom – mindig volt nála pénz.)

A gargalizálást követően visszatalált a váróba, majd villanásnyi tájékozódás után, határozottnak tűnő léptekkel megcélozta a földi terhek lerakására szolgáló objektumot.

– Mennyi lesz? – kérdezte urasan a vécés nénitől.

A mama, aki töviről-hegyire ismerte a szakmáját, és messziről látszott rajta (közelről meg pláne), hogy jó pár esztendőt eltöltött már a toalett-világban, így felelt:

– Százötven forint, de ha ad egy kétszázast, bemehet kétszer.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-03-08 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.