Keresés a honlapon:

Magyar fanyar – Wessely Gábor: Hajléktalan szálló lakója az egykori olimpikon

 

 

 

 

 

Hajléktalan szálló lakója az egykori olimpikon

 

Az 1992-es barcelonai olimpián kilencedik helyezést elért súlyemelő a szekszárdi hajléktalan szálló lakója. Lénárt Ferencnek se családja, se lakása soha nem volt. 

 

 

Lénárt Ferenc az egykori olimpikon a hajléktalan szálló lakója

 

 

SZEKSZÁRD Amikor Kovács Antal paksi cselgáncsozó 1992-ben megnyerte a barcelonai olimpiát, egy szekszárdi súlyemelő is az indulók között volt. Lénárt Ferenc az 56 kilósok súlycsoportjában a kilencedik helyen zárt. Nem egy szenzációs eredmény, de a világ kilencedik legjobbjának lenni – bármiben – mindenképpen figyelemre méltó dolog.

 

A ’92-es olimpia

 

 

Magyarországról 23 sportág 217 sportolója vett részt az 1992-es barcelonai olimpián. Sportolóink összesen 30 érmet szereztek: 11 aranyat, 12 ezüstöt, 7 bronzot. Emlékezetes éremszerző volt többek között: Egerszegi Krisztina (úszás), Darnyi Tamás (úszás), Kovács Antal (cselgáncs), Repka Attila (birkózás), Farkas Péter (birkózás) és Ónódi Henrietta (torna). Súlyemelőnk tíz indult; érmet nem szereztek. A legjobban szereplő Karczag Tibor a hatodik helyen végzett, Czanka Attila hetedik, Lénárt Ferenc kilencedik lett. A többiek tízedik, vagy annál rosszabb helyezést értek el.

 

 

Kovács Antal ma Paks megbecsült, köztiszteletnek örvendő polgára, Lénárt Ferenc pedig a szekszárdi hajléktalan szálló lakója. Mindenki a maga sorsának kovácsa, tehát azt mondani, hogy mások tehetnek valakinek a mélyre süllyedéséről, eléggé megkérdőjelezhető állítás. Ám a ma 53 éves súlyemelő útjába igenis kerültek olyan göröngyök, amelyek odakerülésében vétlen volt. Szülei állami gondozásba adták, két bátyjával együtt intézetben nőtt fel, Pécsen. Egyik testvére máig ott él, érmeit, okleveleit vállalta, hogy megőrzi, de nincsenek olyan jóban, hogy odafogadná. A másik testvér Floridába költözött, bajos-zajos életvitelt folytat, öccse szerint „csoda, hogy még le nem lőtték”.

Lénárt Ferenc nem sajnálja és nem sajnáltatja magát. Tényként fogadja el, hogy neki ez jutott. Fiatalkorában nagykanállal ette az életet, voltak barátnői, de soha nem nősült meg, gyereke nincs. Sportolni Pécsen kezdett, már a ’88-as szöuli olimpiára is kivitték, s mikor a baranyai megyeszékhelyen a szponzorálás, az uránbányák felszámolása miatt megszűnt, átigazolt a Szekszárdi Húsipari Vállalat által támogatott egyesülethez. Itt teljesedett ki országos és nemzetközi karrierje. Lakást is ígértek neki, amibe aztán más költözött, ő meg kapott egy albérletet. Saját otthona soha nem volt. Sportpályafutása 1993-ban fejeződött be, s pár évvel később beköltözött a hajléktalan szállóba. Van építőipari technikusi és edzői végzettsége, de az előbbiben nincs gyakorlata, az utóbbira meg nincs igény. Csípőműtétre vár, mert az élsport eléggé elkoptatta. Alkalmi munkákból él, építkezéseken dolgozgat, „amíg fel tud menni a létrán”.

A jövő? Jó kérdés. Mosolyogva mutat körbe a hajléktalan szálló csöpp kis helyiségében: „Ez az.”.

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-11-15 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.