VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Turi Tímea A tízmillió költő országa című verséről
Turi Tímea A tízmillió költő országa
Mikor félig leszedve már az asztal, és a süteményes szalvéták fölött még töltesz egy pohárral, és elengednéd magad: a házigazda előveszi verseit.
Hány mappa lapul hány lakásban? Hány múltban eltemetett régi napló, hány kitépett noteszlap? Mennyi túlcsorduló, megfogalmazhatatlan pillanat ragadt a félköríves csészefolt alá?
Én nem tudok nevetni rajtatok, ügyetlen rímek, mikrofonba búgott rossz hasonlatok. Én is voltam kamasz, és ti se nőttetek még fel, a hajatok hiába őszül.
Hiába állapodtatok meg, a régi tévedések szóra bírnak. Pedig hiába mondod ki, a szó attól még nem lesz a tiéd, és a jelentése pláne.
A házigazda felnéz, és kivár. Még nem tudja, milyen hatást szeretne, s míg arcunkra fagy a biztató mosoly, ő hangtalan lapoz. És csak lapoz.
Naponta tapasztaljuk, hogy az élet bizonyos szakterületeihez Magyarországon mindenki ért, méghozzá bárki másnál jobban. Például tipikusan ilyen terület az orvosi diagnosztika és a gyógyszerészet – az orvosok szerintünk mind hülyék, mert nekünk nem is az a bajunk, amit a fehér köpenyes megállapított, és nem is azt a gyógyszert kellett volna felírni rá. Egy másik vitatott tudományág a közgazdaságtan – hiszen mi sokkal jobb költségvetést tudnánk készíteni, egyetlen forint közpénz sem menne pocsékba, és ha mi lennénk a kormányfő vagy a miniszter, akkor a kerítés kolbászból lenne, a ló micsodáján pedig pántlika lógna. Szintén remekül értünk a közlekedéshez – mindenki tud egy jobb, rövidebb, észszerűbb utat, mindenki okosabban működtetné a MÁV-ot, a Volánbuszt és a BKK-t, és ha minket bíznának meg vele, olyan frankó menetrendet szerkesztenénk, hogy az csak na. A lakosság fele (rendszerint a férfiak) vallja, hogy jobban ért a focihoz, mint az edzők, és simán megnyerné a világbajnokságot a nemzeti válogatottal, ha szabad kezet kapna a csapat összeállításához. És igen, titokban vagy nyíltan Pannóniában mindenki költő; a versíráshoz is értenek, méghozzá jobban, mint a zagyvaságokat írogató sok hülye kortárs szerző. Összegezve: tízmillió orvos és gyógyszerész, tízmillió pénzügyminiszter, tízmillió közlekedésszervező, tízmillió költő és ötmillió labdarúgó szövetségi kapitány országa vagyunk. Ebből logikusan következik, hogy kis hazánkban: a.) negyvenöt millió ember él, b.) tízmillió polihisztor. Ha feltétlenül választanom kell, valószínűbb a b.) változat. A Magvető Kiadó főszerkesztőjeként dolgozó költő, Turi Tímea (1984, Makó) itt olvasható verse a tízmillió költő jelenségére összpontosít. Minden „hivatásos” irodalmár számára fájdalmasan ismerős helyzetet rögzít, lírailag szépen kibontva, dimenzionálva a témát. Ugyan melyik költő, kritikus, irodalomtörténész nem élte át ezt a kínos szituációt, nem is egyszer? Egy kellemes vendégségben, oldott baráti társaságban a házigazda hirtelen előhúz egy paksamétát valamelyik fiókból, és ünnepélyesen bejelenti, hogy tudniillik ő verseket ír, és rögvest fel is olvas néhányat. Az ilyen pillanatokban a természetes életösztönünk azt súgja (vagy inkább ordítja): Menekülj! Ám az esetek kilencven százalékában ülve maradunk, legalábbis nekem csak egyszer sikerült kitörnöm a szobából, a többi alkalommal gyöngének és gyávának bizonyultam. „Hány mappa lapul hány lakásban?”, teszi fel a kérdést Turi Tímea, és csakugyan. Mindeddig nem tudatosítottuk magunkban kellőképpen, milyen veszélyes vendégségbe menni. A mű a Jelenkor folyóirat 2019/7–8. számában kapott először nyomdafestéket, majd bekerült Az év versei 2020 antológiába is.
Zsille Gábor
Megjelent: 2024-09-09 06:00:00
|