Videó

Az Irodalmi Jelen / Csornyij Dávid videója




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Fecske Csaba Keresd a kulcsot című verséről

 

 

 

 

Fecske Csaba

Keresd a kulcsot

 

tudod az a baj veled hogy

nem találod hozzám a kulcsot

mondta egyszer szomorúan

és egy nő szomorúsága olyan

mint a májusi zápor bőrig ázol ugyan

de élvezed és libabőrös leszel tőle

én nem is kerestem azt a kulcsot

pedig talán ott lapul a lábtörlő alatt

hogy miért nem fedje jótékony homály

ettől olyan izgalmas az egész

élvezettel nyalogatni a sebeket

mintha csak betévedt volna az ember

néhány percre a saját életébe

 

Egész életünk során próbálunk eligazodni a világ dolgaiban, illetve az emberi kapcsolatok szövedékében – és csak időszakos sikereket mutathatunk fel. Halálunk napjáig csak tanuljuk az életet, mindig másképpen elkövetve ugyanazokat a hibákat. Közben szóban és írásban okosságok százait, ezreit öntik ránk idősebb emberek, tapasztalt barátok, bölcs filozófusok és irodalmi szerzők. Fejünk búbjáig ér a rengeteg törvény és szentencia, amelyek valójában semmit nem segítenek, semmire nem jók. Efféle aranyköpések hemzsegnek fejünkben: „A helyes köszönés kulcs az emberekhez” – s mégis folyton csak keressük egymáshoz a kulcsot.

Fecske Csaba, az 1948-ban Szögligeten született József Attila-díjas költő erről, a társhoz szükséges kulcsról eszmélődik ebben a versében. Időskori alkotás, hetvenötödik életévében írta, súlyos betegséggel küzdve – az idei ünnepi könyvhétre megjelent Őszi napozás című könyvében szerepel (Magyar Napló Kiadó, 2024). Okos, rímtelenül is fegyelmezett versbeszéd arról az örök témáról, hogy a férfiak nem találják a kulcsot a nőhöz. Ezt köznapi tömörséggel úgy szoktuk mondani, hogy a férfiak nem értik a nőket. Bár hogyan is érthetnék, hiszen Karinthy Frigyes szerint „mind a kettő mást akar: a férfi nőt, a nő férfit.” És tegye fel a kezét az a férj vagy lazább párkapcsolatban élő hetero pasas, akinek még egyetlen egyszer sem vágta a fejéhez a szíve hölgye: „Az a baj veled, hogy nem vagy romantikus.”

Egy szó mint száz, Fecske Csaba verse megszólítja a férfiakat, akik nem találják a kulcsot a szeretett nőhöz – és megszólítja a nőket, akikhez nem találjuk a kulcsot mi, férfiak. Megszólít azáltal is, hogy nem decens módon, púderezve, hanem őszintén állítja elénk a saját házasságát: nem egy szirupos költői idill, hanem a valóság pillanatképe. A lezáró két sor („mintha csak betévedt volna az ember / néhány percre a saját életébe”) pedig új horizontot nyit, és még azokat az elszánt agglegényeket is garantáltan megérinti, akik soha nem bocsátkoztak a férfi–nő kapcsolatok ingoványos talajára. Hiszen mindannyian annak szorításában töltjük napjainkat, egyetemes emberi érzésként lebeg a tudatunkban, hogy a ránk kényszerített szabályok, kötelességek, helyzetek miatt nem a saját életünket éljük, hanem valaki másét – és csak olykor, egy-egy boldog napra vagy órácskára lehetünk valódi önmagunk. Ez a szabadvers ennek elviseléséhez ad erőt, vigaszt, sőt lelkesítést azzal, hogy ráébreszt: „ettől olyan izgalmas az egész”.

 

Zsille Gábor

 

 

 

  
  

Megjelent: 2024-07-29 06:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.