VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Fecske Csaba Keresd a kulcsot című verséről
Fecske Csaba Keresd a kulcsot
tudod az a baj veled hogy nem találod hozzám a kulcsot mondta egyszer szomorúan és egy nő szomorúsága olyan mint a májusi zápor bőrig ázol ugyan de élvezed és libabőrös leszel tőle én nem is kerestem azt a kulcsot pedig talán ott lapul a lábtörlő alatt hogy miért nem fedje jótékony homály ettől olyan izgalmas az egész élvezettel nyalogatni a sebeket mintha csak betévedt volna az ember néhány percre a saját életébe
Egész életünk során próbálunk eligazodni a világ dolgaiban, illetve az emberi kapcsolatok szövedékében – és csak időszakos sikereket mutathatunk fel. Halálunk napjáig csak tanuljuk az életet, mindig másképpen elkövetve ugyanazokat a hibákat. Közben szóban és írásban okosságok százait, ezreit öntik ránk idősebb emberek, tapasztalt barátok, bölcs filozófusok és irodalmi szerzők. Fejünk búbjáig ér a rengeteg törvény és szentencia, amelyek valójában semmit nem segítenek, semmire nem jók. Efféle aranyköpések hemzsegnek fejünkben: „A helyes köszönés kulcs az emberekhez” – s mégis folyton csak keressük egymáshoz a kulcsot. Fecske Csaba, az 1948-ban Szögligeten született József Attila-díjas költő erről, a társhoz szükséges kulcsról eszmélődik ebben a versében. Időskori alkotás, hetvenötödik életévében írta, súlyos betegséggel küzdve – az idei ünnepi könyvhétre megjelent Őszi napozás című könyvében szerepel (Magyar Napló Kiadó, 2024). Okos, rímtelenül is fegyelmezett versbeszéd arról az örök témáról, hogy a férfiak nem találják a kulcsot a nőhöz. Ezt köznapi tömörséggel úgy szoktuk mondani, hogy a férfiak nem értik a nőket. Bár hogyan is érthetnék, hiszen Karinthy Frigyes szerint „mind a kettő mást akar: a férfi nőt, a nő férfit.” És tegye fel a kezét az a férj vagy lazább párkapcsolatban élő hetero pasas, akinek még egyetlen egyszer sem vágta a fejéhez a szíve hölgye: „Az a baj veled, hogy nem vagy romantikus.” Egy szó mint száz, Fecske Csaba verse megszólítja a férfiakat, akik nem találják a kulcsot a szeretett nőhöz – és megszólítja a nőket, akikhez nem találjuk a kulcsot mi, férfiak. Megszólít azáltal is, hogy nem decens módon, púderezve, hanem őszintén állítja elénk a saját házasságát: nem egy szirupos költői idill, hanem a valóság pillanatképe. A lezáró két sor („mintha csak betévedt volna az ember / néhány percre a saját életébe”) pedig új horizontot nyit, és még azokat az elszánt agglegényeket is garantáltan megérinti, akik soha nem bocsátkoztak a férfi–nő kapcsolatok ingoványos talajára. Hiszen mindannyian annak szorításában töltjük napjainkat, egyetemes emberi érzésként lebeg a tudatunkban, hogy a ránk kényszerített szabályok, kötelességek, helyzetek miatt nem a saját életünket éljük, hanem valaki másét – és csak olykor, egy-egy boldog napra vagy órácskára lehetünk valódi önmagunk. Ez a szabadvers ennek elviseléséhez ad erőt, vigaszt, sőt lelkesítést azzal, hogy ráébreszt: „ettől olyan izgalmas az egész”.
Zsille Gábor
Megjelent: 2024-07-29 06:00:00
|
