VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Zbigniew Herbert In memoriam Nagy László című verséről
Zbigniew Herbert In memoriam Nagy László
Románától hallom hogy ön elköltözött így csak azokról beszélnek kik örökre itt maradnak irigylem öntől a márványszín arcát
csak tiszta ügyek voltak közöttünk soha egy levél soha egy emlék mellyel a szem játszadozhat se gyűrű se kelyhek sem asszonyi könnyek ezért is könnyű hinnem a gyors mennybe vételben abban hogy ön már olyan mint József Attila Mickiewicz Lord Byron a szép szellemárnyak kik sohasem késnek a megbeszélt találkozóról
özvegyi érintésem még nem szokhatta meg a tények vérszomjas szeretője áldozatot követelt holt szobánkat nem töltöttük be nevetéssel az asztal susogó fájára nem könyököltünk együtt nem ittunk bort nem húztunk sorsot pedig együtt szálltunk meg a Kereszt és a Rózsa zarándokházában
a kettőnket elválasztó tér csak szemfedőnyi az alkonyi köd felszáll majd lehull vízből és földből az igaz lelkek arca
további együttlétünk biztosan megoldódik „more geometrico” – a földöntúli türelem s az emberfölötti hűség két párhuzamos egyenesében
(Zsille Gábor fordítása)
Nagy László összesen hatvan lengyel művet ültetett át magyarra, és figyelme – három népköltés lefordítása mellett – kizárólag a kortárs költészetre összpontosult, méghozzá a nemzedéktársaira. Mivel lengyelül nem beszélt, „csak” bolgárul, ezért lengyeles munkája során nyersfordításból dolgozott, amelyeket túlnyomórészt Gimes Romána (1928) készített számára. A hatvan vers többségét, harmincnyolcat az 1924-ben Lvivben született, és 1998-ban Varsóban elhunyt kiváló költőtől és esszéírótól, Zbigniew Herberttől fordította. (E szövegek jelentős része prózavers.) Nagy László 1978. január 30-án halt meg Budapesten, és utolsó befejezett műfordításait Herbert verseiből készítette, mindössze három nappal a földi búcsúja előtt. Január 27-én készült el Herbert A proconsul visszatérése című versével – naplója tanúsága szerint az életéből hátralévő két és fél napon már semmit nem fordított. Ez az álom- és munkanapló Krónika-töredék címmel 1994-ben látott napvilágot a Helikon Kiadónál. Vegyük sorra az utolsó napok bejegyzéseit: „Január 25., szerda Mégis, ahogy kisütött a nap, megnőtt a bizalmam, kedvem. Munkakedv. Elő Herbert versével. Fortinbras gyászéneke – fordítani kezdtem. Jó vers, azért hagytam utoljára a másikkal: A proconsul visszatérése. Délután 2 órára befejeztem. Január 26., csütörtök Romána 9 Herbert-verset küld, prózaversek. Takarítás, B. szobájában kezdem a fordítást. (...) Fázom. 10 órára végzek a 9 verssel. Aztán: A proconsul visszatérése. Félig megcsinálom. Éjfélkor ágy. Január 27., péntek Ebédig befejeztem az utolsó Herbert-verset.” Miután Herbert értesült Nagy László haláláról, néhány napon belül ezzel az itt olvasható verssel adózott emlékének, és elküldte Budapestre, Gimes Romána budai lakáscímére, egy személyes hangú levél kíséretében.
Zsille Gábor
Megjelent: 2024-05-20 06:00:00
|
