Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Zbigniew Herbert In memoriam Nagy László című verséről

 

 

 

 

Zbigniew Herbert

In memoriam Nagy László

 

Románától hallom hogy ön elköltözött

így csak azokról beszélnek kik örökre itt maradnak

irigylem öntől a márványszín arcát

 

csak tiszta ügyek voltak közöttünk soha egy levél

soha egy emlék mellyel a szem játszadozhat

se gyűrű se kelyhek

sem asszonyi könnyek

ezért is könnyű hinnem a gyors mennybe vételben

abban hogy ön már olyan mint József Attila

Mickiewicz Lord Byron a szép szellemárnyak

kik sohasem késnek a megbeszélt találkozóról

 

özvegyi érintésem még nem szokhatta meg

a tények vérszomjas szeretője áldozatot követelt

holt szobánkat nem töltöttük be nevetéssel

az asztal susogó fájára nem könyököltünk együtt

nem ittunk bort nem húztunk sorsot

pedig együtt szálltunk meg a Kereszt

és a Rózsa zarándokházában

 

a kettőnket elválasztó tér csak szemfedőnyi

az alkonyi köd felszáll majd lehull

vízből és földből az igaz lelkek arca

 

további együttlétünk biztosan megoldódik

„more geometrico” – a földöntúli türelem

s az emberfölötti hűség két párhuzamos egyenesében

 

(Zsille Gábor fordítása)

 

 

Nagy László összesen hatvan lengyel művet ültetett át magyarra, és figyelme – három népköltés lefordítása mellett – kizárólag a kortárs költészetre összpontosult, méghozzá a nemzedéktársaira. Mivel lengyelül nem beszélt, „csak” bolgárul, ezért lengyeles munkája során nyersfordításból dolgozott, amelyeket túlnyomórészt Gimes Romána (1928) készített számára. A hatvan vers többségét, harmincnyolcat az 1924-ben Lvivben született, és 1998-ban Varsóban elhunyt kiváló költőtől és esszéírótól, Zbigniew Herberttől fordította. (E szövegek jelentős része prózavers.)

Nagy László 1978. január 30-án halt meg Budapesten, és utolsó befejezett műfordításait Herbert verseiből készítette, mindössze három nappal a földi búcsúja előtt. Január 27-én készült el Herbert A proconsul visszatérése című versével – naplója tanúsága szerint az életéből hátralévő két és fél napon már semmit nem fordított. Ez az álom- és munkanapló Krónika-töredék címmel 1994-ben látott napvilágot a Helikon Kiadónál. Vegyük sorra az utolsó napok bejegyzéseit:

„Január 25., szerda

Mégis, ahogy kisütött a nap, megnőtt a bizalmam, kedvem. Munkakedv. Elő Herbert versével. Fortinbras gyászéneke – fordítani kezdtem. Jó vers, azért hagytam utoljára a másikkal: A proconsul visszatérése. Délután 2 órára befejeztem.

Január 26., csütörtök

Romána 9 Herbert-verset küld, prózaversek. Takarítás, B. szobájában kezdem a fordítást. (...) Fázom. 10 órára végzek a 9 verssel. Aztán: A proconsul visszatérése. Félig megcsinálom. Éjfélkor ágy.

Január 27., péntek

Ebédig befejeztem az utolsó Herbert-verset.”

Miután Herbert értesült Nagy László haláláról, néhány napon belül ezzel az itt olvasható verssel adózott emlékének, és elküldte Budapestre, Gimes Romána budai lakáscímére, egy személyes hangú levél kíséretében.

 

Zsille Gábor

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2024-05-20 06:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.