Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Viola Szandra Évgyűrű boltívén című verséről

 

 

 

 

Viola Szandra

Évgyűrű boltívén

 

Apám és anyám házassága ég és föld vitája volt,

égképek és vízképek és levegőképek: gyerekkorom,

először sár,

azután por és víz.

Azután szétnyílik a zápor

a háztetőn

széthasad,

mint egy női test,

és bezárul,

mint a megváltás.

A gyerekeknek minden jár,

vagy csak az úgynevezett élet,

amin mindenki olyan keveset ért,

amennyit nem szégyell?

 

Hazamegyek karácsonyra és húsvétra,

aztán évgyűrű boltívén belépve,

kéreg küszöbén álldogálva,

az ünnepi ebéd alkalmával,

a családi receptek egyedülvalósága és

a kert legfenekéig lenyúló inak

és idegek kiásása közben,

kéz bütykein és gerinc létráján lépkedve

újra hazaérkezem.

 

Ez az egyetlen út, amelyen

az ember

nem visszatérő, hanem hazaér.

 

 

A magyar költészet tele van jobbnál jobb anya- és apaversekkel: Petőfitől József Attiláig, Adytól Csoóri Sándorig hosszan sorolhatnánk a példákat. Az egyes irodalomtörténeti korszakokban persze más-más hangnemben, felfogásban verseltek a költők édesanyjukról-édesapjukról s általában véve az anyaságról, a szülőkről – régen jobbára idealizálón, patetikusan, napjainkban inkább realistán, szociologizáló-pszichologizáló közelítéssel.

A kortárs líra egyik kulcsmotívuma az önreflektivitás. Ennek egyik lényeges eleme a család mint az önmeghatározás alappontja, egy másik fontos része az istenkereső, filozofikus töprengés. E két gondolatkör – család, illetve istenkeresés – gyakran összefügg: a vágyott vagy éppen megélt hit, a vallási élet szokásrendje visszaröpít a családi körhöz, a gyermekkor élményeihez. (A mai hatvan év alatti költőnemzedéknél e gyermekkori vallási élmények jellemzően nem az édesanyához, hanem egy nemzedékkel visszább, a nagymama alakjához kötődnek. Ennek oka, hogy a szülők nemzedéke a Rákosi-kor és a Kádár-kor intézményesített ateizmusában nevelkedett, és a vallásos lelkületet döntően a nagyszülők nemzedéke képviselte.)

Az 1987-ben Szentesen született, jelenleg Piliscsabán élő Viola Szandra ebben a versében az otthonra, a családra, az ellentétes világlátás kérdéskörére összpontosít. Erős és egyéni képsorral, megkapó őszinteséggel indít: „Apám és anyám házassága ég és föld vitája volt, / égképek és vízképek és levegőképek: gyerekkorom, / először sár, / azután por és víz.” Ez valódi, tömör és nagy ívű költészet, jólesik lendületből olvasni a folytatást: „Azután szétnyílik a zápor / a háztetőn, / széthasad, / mint egy női test”… A zápor, vagyis a víz, széthasad, mint egy női test – ez szintén erős kép, nagyszerű átlényegítése annak a puszta ténynek, hogy az emberi test több mint fele víz. (A férfiak testének hatvan, a nőkének ötven, a csecsemőkének hetven százaléka.) Viola Szandra költészetében egyébként is kiemelt szerep jut a testnek, a testben létezésnek, egészséges módon beleértve persze a testiséget is, például az aktfotózást. Irodalmat népszerűsítő tevékenységei, a testverselés, a verstetoválás és a versékszerkészítés szintén ehhez kötődnek. Ez az évgyűrű-költemény nyomtatásban először az Irodalmi Jelen folyóirat 2021. januári számában jelent meg, majd bekerült Az év versei 2022 antológiába.

 

 

Zsille Gábor

 

 

 

  
  

Megjelent: 2024-03-25 06:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.