Videó

A Fefe Szabó csatorna videója




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Adam Zagajewski Zászló című verséről

 

 

 

Adam Zagajewski

Zászló

 

Reggelente, ébredés után egy

színházi látcsővel kémlelem, milyen

zászló lengedez városom felett

Fekete, fehér, hamuszín, akár a félelem

Elfoglalták-e már a városom

vagy még tartja magát, kér-e

megértést a győztesektől

gyászolja-e a feledés tíz-egynéhány

másodpercét, vagy tán én magam

vagyok a zászló, csak meg nem

pillanthatom, ahogy a saját szívét

sem láthatja az ember

 

(Zsille Gábor fordítása)

 

 

A művészet egyik lényeges tulajdonsága, hogy időtlen: bármely kor emberét megszólítja, mert üzenete évszázadokon keresztül érvényes. Léte független a napi árfolyamtól, az átvonuló divatoktól, a pillanatnyi eseményektől. Ez az oka annak, hogy a lírában külön műfaji címkét kapnak azok a szövegek, amelyeket valamilyen aktualitás hív életre: alkalmi verseknek nevezzük őket. Több jellegzetes csoportjuk van, a következő mondatokban csak néhányat említek. A reformkor kedvelt alkalmi versei voltak a különböző kisasszonyok és úrasszonyok emlékkönyvébe írt néhány soros köszöntők (lásd például Petőfi életművében). Az uralkodóknak nyalizó, többnyire kényszerből írt dicshimnuszok minden évszázadban tenyésztek (magyar földön legutóbb Rákosi pajtás és Sztálin elvtárs tiszteletére). A vallási és nemzeti ünnepekről, illetve a jeles társadalmi eseményekről rettentő sok strófát találni, vegyes minőségben. A születés- vagy névnapra írt alkalmi versek mostanság is népszerűek – a lakodalmakban a vőfély által szavalt pajzánkodó csasztuskák viszont az utóbbi évtizedekben örvendetesen visszaszorultak. Nem utolsósorban ne feledkezzünk meg az alkalmi líra egyik fontos válfajáról: a politikai versekről.

Jó, vagyis őszinte politikai verset írni nemcsak egzisztenciális szempontból merész vállalkozás (a hatalom ritkán kedveli az őszinte véleményt), hanem művészi szempontból is. Hiszen egy politikai vers éppen a líra lényeges tulajdonságával konfrontálódik: az időtlenséggel. A politika a folyamatosan változó napi körülményektől függ – a költészet szabad, és az öröklét bűvöletében él. A közéleti verset létrehozó költő feladata ezt a két, egymással ellentétes szempontot összehangolni. Szabályként kijelenthető: a jó politikai versek azért jók, mert akkor is érvényesek és időszerűek, ha a megírásukat kiváltó aktualitás már réges-rég kiment alóluk. A jó politikai vers múlhatatlanul beszél egy mulandó közéleti helyzetről. Thomas Mann 1937 januárjában Budapestre érkezett, és József Attila egy alkalmi verssel köszöntötte őt – Hitler és a Harmadik Birodalom szerencsére csaknem nyolcvan éve kimúlt, de Attila költeménye ma is eleven. A Rákosi-kor diktatúrája óta lassan már hét évtized eltelt, de Illyés Gyulától az Egy mondat a zsarnokságról a harmadik évezredben is bölcs, megszívlelendő.

Mindezt azért fogalmaztam meg, mert az 1945-ben született, és 2021 márciusában elhunyt lengyel költő, Adam Zagajewski itt olvasható műve vastagon politikai vers. Első olvasásra ezt egyáltalán nem gondolnánk róla – és éppen ezért nagyszerű politikai vers. Zagajewski 1981 legvégén írta, és Óda a sokasághoz című, egy párizsi emigrációs kiadónál 1983-ban megjelent kötetében szerepel. Ebből viszont már könnyen megrajzolható a szöveg közéleti háttere: a keményvonalas kommunista tábornok, Wojciech Jaruzelski által végrehajtott katonai puccs, az 1981. december 13-án bevezetett hadiállapot, tömeges internálás, a Szolidaritás mozgalom üldözése, halálos áldozatokat követelő utcai sortűz, éjszakai kijárási tilalom, a tüntetők vízágyúzása, lezárt határok, katonai parancsnokság alá vont intézmények, kikapcsolt telefonok. Nos, most mindezek ismeretében, ezzel a tágra nyílt közéleti szemmel görgessünk vissza az oldal tetejére, és olvassuk el újra a verset! Még annyit hozzáteszek: a harmadik és ötödik sorban emlegetett „városom” Krakkó: Zagajewski ifjúságának, majd öregkorának helyszíne.

 

Zsille Gábor

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-12-19 06:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.