Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Székelyhidi Zsolt Lyuk című verséről

 

 

 

 

Székelyhidi Zsolt

Lyuk

 

Veszek hétnyolcad kéket,

a kékek ugyanis jók,

de milyen egy kék a zenében,

milyen a zene fényben?

 

Veszek négynegyed dobot,

mert a dobok jók,

de milyen egy pergő földbe döngölve,

ha rengése tömpén félrezenélne?

 

Veszem ezt a verset,

mert elvenni de jó,

vajon elszótlanodna-e, ha

felszakad minden színe?

 

Szakadjon felszíne,

lyukadjon belőle,

szivárványozzon fel

mind a félő és véletlen!

 

 

Idestova esztendővel ezelőtt, 2021. szeptember 27-én ugyanebben a rovatban Petőcz András egyik verséről értekeztem, és alapgondolatom az volt, hogy a fiatalon lobogó avantgárd, öntörvényű szerzők az évtizedek során tisztes polgárokká szelídülnek, formabontó költészetük pedig fokozatosan klasszicizálódik. Ez jelentős mértékben igaz az 1973-ban Debrecenben született Székelyhidi Zsoltra, az ezredfordulón indult költőnemzedék markáns tagjára is. Aki huszonévesen Zsírsátán művésznévvel, színesre festett hajjal meghökkentő performanszokat tár a közönség elé, arról joggal feltételezzük, hogy művészkobakjában további jelentős potenciál, számos meglepetés szunnyad. És így is történt, bár az újdonságot nem az önmagára licitáló zabolátlanság hozta, ellenkezőleg: Zsolt lírája az évek során hagyományosabb irányba fordult. E „normalizálódás” még nem Petőcz András-i mértékű (értsd: Zsolt egyelőre nem ír kötött rímképletű szonetteket, sem időmértékes strófákat), mindazonáltal a folyamat egyértelmű.

Itt olvasható verse is erről tanúskodik. Legfrissebb, 2021-ben napvilágot látott Ami kék lesz című tematikus kötetéből való, vagyis egy gondolatilag egységes, zárt ciklus alkotóeleme. Ezért, hogy mindjárt az első szakaszában elénk lép hétnyolcad résznyi kék, illetve a kérdés, hogy milyen lehet egy kék a zenében. Ha pusztán erről nem villanna eszünkbe Arthur Rimbaud klasszikus műve, A magánhangzók szonettje, akkor a harmadik szakaszban még direktebb emlékeztetőt kapunk: „vajon elszótlanodna-e” (mármint a vers), „ha / felszakad minden színe?” Persze, a nagy poén az lenne, ha ez csak az én privát irodalmi asszociációm lenne, és maga Székelyhidi egyáltalán nem is gondolt volna Rimbaud-ra, miközben eme verssorait írta.

Székelyhidi e Lyuk-versének első felében bizonyára azért szerepel többször is a zene, mert szerzőnk nemcsak költő, hanem zenész is. Sőt, a teljes lista: költő, író, zenész, performer, számítógépes grafikus, tördelő, fényképész. Az ilyen alkotót idegen szóval multidiszciplináris, azaz több szakterületen tevékenykedő művésznek nevezzük. Vagy ékes magyarsággal, akadémikus tudálékosság nélkül: sokoldalú ember, aki előtt megemelhetjük a kalpagunkat. Már csak azért is, mert ebben a Magánkánon rovatban immár tizennégy hónapja a Székelyhidi Zsolt által készített remek fekete-fehér portréfotókat láthatjuk.

 

Zsille Gábor

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-08-15 06:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.