VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Székelyhidi Zsolt Lyuk című verséről
Székelyhidi Zsolt Lyuk
Veszek hétnyolcad kéket, a kékek ugyanis jók, de milyen egy kék a zenében, milyen a zene fényben?
Veszek négynegyed dobot, mert a dobok jók, de milyen egy pergő földbe döngölve, ha rengése tömpén félrezenélne?
Veszem ezt a verset, mert elvenni de jó, vajon elszótlanodna-e, ha felszakad minden színe?
Szakadjon felszíne, lyukadjon belőle, szivárványozzon fel mind a félő és véletlen!
Idestova esztendővel ezelőtt, 2021. szeptember 27-én ugyanebben a rovatban Petőcz András egyik verséről értekeztem, és alapgondolatom az volt, hogy a fiatalon lobogó avantgárd, öntörvényű szerzők az évtizedek során tisztes polgárokká szelídülnek, formabontó költészetük pedig fokozatosan klasszicizálódik. Ez jelentős mértékben igaz az 1973-ban Debrecenben született Székelyhidi Zsoltra, az ezredfordulón indult költőnemzedék markáns tagjára is. Aki huszonévesen Zsírsátán művésznévvel, színesre festett hajjal meghökkentő performanszokat tár a közönség elé, arról joggal feltételezzük, hogy művészkobakjában további jelentős potenciál, számos meglepetés szunnyad. És így is történt, bár az újdonságot nem az önmagára licitáló zabolátlanság hozta, ellenkezőleg: Zsolt lírája az évek során hagyományosabb irányba fordult. E „normalizálódás” még nem Petőcz András-i mértékű (értsd: Zsolt egyelőre nem ír kötött rímképletű szonetteket, sem időmértékes strófákat), mindazonáltal a folyamat egyértelmű. Itt olvasható verse is erről tanúskodik. Legfrissebb, 2021-ben napvilágot látott Ami kék lesz című tematikus kötetéből való, vagyis egy gondolatilag egységes, zárt ciklus alkotóeleme. Ezért, hogy mindjárt az első szakaszában elénk lép hétnyolcad résznyi kék, illetve a kérdés, hogy milyen lehet egy kék a zenében. Ha pusztán erről nem villanna eszünkbe Arthur Rimbaud klasszikus műve, A magánhangzók szonettje, akkor a harmadik szakaszban még direktebb emlékeztetőt kapunk: „vajon elszótlanodna-e” (mármint a vers), „ha / felszakad minden színe?” Persze, a nagy poén az lenne, ha ez csak az én privát irodalmi asszociációm lenne, és maga Székelyhidi egyáltalán nem is gondolt volna Rimbaud-ra, miközben eme verssorait írta. Székelyhidi e Lyuk-versének első felében bizonyára azért szerepel többször is a zene, mert szerzőnk nemcsak költő, hanem zenész is. Sőt, a teljes lista: költő, író, zenész, performer, számítógépes grafikus, tördelő, fényképész. Az ilyen alkotót idegen szóval multidiszciplináris, azaz több szakterületen tevékenykedő művésznek nevezzük. Vagy ékes magyarsággal, akadémikus tudálékosság nélkül: sokoldalú ember, aki előtt megemelhetjük a kalpagunkat. Már csak azért is, mert ebben a Magánkánon rovatban immár tizennégy hónapja a Székelyhidi Zsolt által készített remek fekete-fehér portréfotókat láthatjuk.
Zsille Gábor
Megjelent: 2022-08-15 06:00:00
![]() |