Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Székely Szabolcs Hőség című verséről

 

 

 

 

Székely Szabolcs

Hőség

 

szapora víz ez semmi bánat

nem az őszök szomorúja

hűsége száradó ruhának

futó esőre várni újra

nem enged szelíd szép zsarolásnak

nem az ősz nagy szomorúja

kint felejtett ruhákat áztat

fenyegetését megtanulja

nyárnak hűsége már csak ennyi

beszedni kell kiteregetni

hűsége nyárnak már csak gyanúja

nem az őszök nagy szomorúja

veri a gyors víz hiába újra

se a szél se a kertek már csak az ing

lassú vizeket csöpög az ujja

a régi szomjúság szerint

 

 

Az irodalmi élet olyan szekér, amelyre nehéz visszakapaszkodni. Lassan, zötyögve halad, de könyörtelenül – nem áll meg azok kedvéért (sem), akik korábban önként leszálltak róla, és szeretnének visszajutni. Az irodalmi élet úgy megy tovább, hogy hátra sem néz; részvétet nem ismer. Ha csak az én nemzedékemet (vagyis a mai negyven és ötvenöt év közötti költőket) tekintem, az indulásunk óta eltelt három évtized során több tucatnyian lemorzsolódtak. Az okok a legkülönfélébbek, hiszen az élet bámulatosan sokszínű: egyesek kiégtek, mert huszonévesen túl sokat és túl gyakran publikáltak; mások megcsömörlöttek a szakmai élet visszásságaitól; megint mások egy jobban fizető polgári kenyérkereset után néztek, és felcsaptak rendezvényszervező vállalkozónak vagy éppen kutyakiképzőnek. Akad olyan, akit házassági válsága egyenesen egy másik földrészig repített, és sajnos olyanok is voltak, akik gyorsított eljárásban halálra itták magukat. Szerkesztőként megfigyelhettem, hogy a lemorzsolódott alkotók közül az elmúlt öt-hat évben legalább tízen megpróbálták újrakezdeni a pályát – de sajnos a harmaduknak sem sikerült.

Az 1983-ban Budapesten született Székely Szabolcs – határozottan úgy látszik – a ritka kivételek közé tartozik, szerencsére. Ha címet adnék eme miniesszének, azt írnám: Az újrakezdés költője. Az ezredfordulón a Parnasszus folyóirat köreiben találkoztam vele, mondhatni ő is parnasszista volt, már tizenévesen. 2005-ben napvilágot látott az első verseskönyve, roppant ígéretesnek mutatkozott – majd eltűnt a szemünk elől. Egy teljes évtizeden át semmit sem tudtunk róla, új versét nem olvashattuk; az a hír járta, hogy külföldre költözött… Tavaly, 2021-ben viszont megjelent a visszatérő könyve, a második önálló versgyűjteménye, A beszélgetés története címmel. S nem is akárhol, de a Magvető Kiadónál.

Itt olvasható verse a régebbiek közül való: 2011. március 29-én jelent meg a Litera világhálós folyóiratban. Következetesen kis kezdőbetűs, központozás nélküli, ugyanakkor ritmikailag fegyelmezett, keresztrímes, majd a szöveg második felében páros rímekre váltó tizenhat sora arról tanúskodik, hogy Székely Szabolcs kifinomult formakultúrájú alkotó. Valódi költő, aki nem vész el, legföljebb csak tíz évre átalakul. És jó, hogy nem veszett el!

 

Zsille Gábor

 

 

  
  

Megjelent: 2022-02-14 06:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.