Videó

A Marosvásárhelyi Rádió hangfelvétele




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Jász Attila Álomtestvér című verséről

 

 

 

Csendes Sirály Toll

Álomtestvér

 

Testvéreim, ne féljetek tőle,

barátkozzatok össze vele,

még az életben, álomban

a legkönnyebb találkozni

vele, szoktatva magunk

reggelente, amikor eljön

értünk végleg, legyen már

a barátunk, testvérünk.

 

 

Nem, nem történt tévedés. A főcímben azt ígérem, hogy itt Jász Attila egyik verséről lesz szó, a portréfotója is kikerült a főoldalra, viszont a vers fölött egy indián törzsi név áll… Ezt a rövid művet tényleg Jász írta. Vagyis Csendes Sirály Toll.

A szerepjáték évszázadok óta érvényes költői magatartásforma. Mivel ez is egyfajta szenvedély, olykor szélsőségessé válhat. Például a mindössze negyvenhét évet élt portugál szerző, Fernando Pessoa nyolcvanhat különböző néven és stílusban írt verseket, valamennyi alteregójához teljes életrajzot gyártott, sőt még a horoszkópjukat és az aláírásukat is kitalálta. A nyolcvanhat persze extrém magas szám – a szerepjátékos poéták java része beéri egy-két árnyékszemélyiséggel. A költői én megtöbbszörözése az önkeresés egyik módja, és számtalan változatban létezik. Gyakori, hogy a férfi költő egy képzelt nő bőrébe bújik, a nő pedig egy fiktív pasaséba. Kitalálható egy másik földrészen, igény szerint más évszázadban élő alteregó, a legkülönfélébb stílusokkal és formákkal párosítva, a lehetőségek úgymond korlátlanok: a pásztorköltőtől és dél-amerikai gerilladalnoktól az álmodozó vidéki kollégista lányig, a szonettek középkori mesteréig és egy óceániai bennszülött naiv költőig terjed a skála.

Mindez persze nemcsak én/önkeresés, holmi analizálható pszichológiai tevékenység, de legalább annyira önfeledt játék, önszórakoztatás – nem utolsósorban pedig a költői mesterség kitárása, stílusgyakorlat, fegyelmezett önképzés. Az 1966-ban született József Attila-díjas alkotó, Jász Attila egy interjúban úgy fogalmaz: „Van több alteregóm, ezek segítenek egy csomó más típusú dolgot is megélni és megírni, mint amit Jász Attila valaha is meg tudna.” Fontos szempont, hogy ez a játék nem tét nélküli, hiszen mindig van tét. Ahogy nem lehet következmények nélkül heteken, hónapokon keresztül „csak úgy” szeretkezni valakivel, ugyanúgy ára van annak is, ha a költő egy általa teremtett ember bőrébe bújik. Alteregója csak eleinte képzelt: a versekkel életre kelti, valóságossá írja, és észrevétlenül eggyé válik vele. Egy idő után a költő azon kapja magát, hogy az alteregó – hiába van saját világa – az ő része lett, és már nem tágítanak egymás mellől, együtt maradnak.

Jász Attila pontosan így járt indián költőtársával, Csendes Sirály Tollal. (Valamint indián írótársával, Csendes Tollal.) Itt olvasható nyolcsoros versét annak idején örömmel szerkesztettem be Az év versei 2020 című antológiába. Talán ez is a bolgár tengerparton keletkezett – indián költőnk első versei ugyanis Bulgáriában kerültek papírra, hogy az irodalmi szerepjáték még összetettebb legyen. Nem kötött formájú költemény, nagyon helyesen, hiszen egy autentikus indiántól ne várjunk se rímeket, se az európai líra rigolyáit. Ha figyelmesen olvassuk, felismerhetjük, hogy a címben jelzett álomtestvér valójában nem az álom – az álomban nem az álommal a legkönnyebb találkozni, hanem… Kivel is? Kitől ne féljünk, kinek a gondolatához szoktassuk magunkat? Ki jön el értünk végleg? És miért reggelente? Kórházi dolgozók a megmondhatói: a biológiai halál, latin szakszóval exitus statisztikailag leggyakrabban a hajnali, kora reggeli órákban következik be.

 

Zsille Gábor

 

 

  
  

Megjelent: 2022-01-17 06:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.